2.Rész

  Utolsó órám szintén Harryvel van. Épp az órai anyagot írom szorgosan a füzetembe, mikor egy papírgalacsinnal dobnak fejen.
-Mi a franc?!-felveszem a kis golyót, majd hátra nézek. Harry szélesen vigyorog és mutatja, hogy olvassam el. A levélben ez áll:
-Nem kaptam 'értelmes' választ a kérdésemre.
  Mikor elolvasom mosolyogva kezembe kapom az egyik tollam és ezt írom:
-Melyikre?-hátra dobom Harrynek azt várva, hogy elolvassa. Hamarosan a kezemben van a levél.
-Eljössz velem suli után?
-Hova?
-Park?
-Talán.
 -Oké, akkor jössz és kész! Pakolj össze mert mindjárt vége az órának! Én majd a parkban várlak.
-De hisz azt sem tudom hol a park Harry!
-Suli mögött!
  Hátra nézek Harryre Ő pedig csak néz és mosolyog.

*Parkban*

  Mindenhol kerestem Harryt de sehol nem találom.
-Szuper, átvágott. Nem érdekes, haza megyek.-jelentem ki mikor megbizonyosodom róla, hogy Harry faképnél hagyott. De mikor megfordulok, talán egy centiméter választ el tőle.

-Komolyan itt hagysz?-kérdezi nevetve.-Gyere!
-Harry! Mindenhol kerestelek! Hol a csodában voltál? És hova menjek?-kérdezem dühösen.
-Aranyos mikor mérges vagy.-jelenti ki.
-Nem vagyok mérges! Válaszolsz pár kérdésemre?
-Hallgatlak.-most egész komolynak tűnik, de visszatér a mosoly.
-Most miért mosolyogsz?-kérdezem értetlenül.
-Mikor veled vagyok mindig mosolyognom kell.
-Ó, szóval ilyen mókásan festek!-elneveti magát.
-Rajta! Ki vele mire vagy kíváncsi!
-Hát..Miért vagy olyan 'kedves' velem? Láttam, hogy viselkedsz másokkal! Az a sejtésem, hogy érdekből teszed! Maximum barátság! Vili?-a végére nyíltabb vagyok és egy mosolyt villantok.
-Na akkor szép lassan elemzem a hallottakat.-mosolyodik el. Bevallom amíg elmondtam a mondandómat, nagyon hiányzott ez a mosoly.
-Az első amit mondtál, idézem: "Miért vagy olyan kedves velem?" Szeretnéd, hogy bunkó legyek?-elmosolyodok, mivel tudom, hogy nem tudna 'bunkó' lenni.-Második amit mondtál: "Láttam, hogy viselkedsz másokkal!" Nem vagyok én olyan rossz.-kuncog.-Harmadik: "Az a sejtésem, hogy érdekből teszed!" Még is mi okom lenne? "Max. barátság" Egy ideig cica! lehet az 5 év is, akkor is lesz köztünk több!-mohón vihorászik majd hajába túr, ami nagyon tetszik.-És végül "Vili?"-nyávogó hangon mondja gúnyolódva.- Azt hiszem képes vagyok felfogni!
 Meglep mennyire megjegyezte amiket mondtam. Hihetetlen.
-É-én szerelmes vagyok?
-Nem tudom!-nevet fel, mire észhez térek, hogy ezt hangosan mondtam.-De nyugi! Maximum barátság..egy ideig!-kacsint rám majd arcomra lehel egy puszit.
-Ez egy picit elhamarkodott dolog Harry!
-Micsoda?-kérdez vissza ravaszul.
-Hát..Hogy.. Még csak nem is ismerlek! Tudom a neved és mást nem, és már most az arcomat puszilod. Én..Én nem olyan vagyok mint például az az Anne! Nekem van valamim ami neki nincs, méghozzá büszkeségem!-jelentem ki félénken.
-Anne?-feszül meg.
-Igen.-felelem.
-Anne odament hozzád?
-Igen Harry, de ez miért ilyen érdekes? Van valami köztetek?
-M-mennem kell!-fordul meg én pedig dermedten állok és megszólalni sem tudok, ami igencsak ritka pillanat.
  Hirtelen visszafordul, fülembe súg valamit, amiből a legnehezebb esetben is csak annyit értek, hogy "shshh" és elmegy. Még mindig szótlanul állok és figyelem halványuló testét. Most miért kapta így fel ezt a dolgot? És, hogy lehet az, hogy már most ilyen helyzetben vagyok?
  Ha nem volnék olyasmi 'nem-adom-fel-mert-nem-adhatom-fel' típus, akkor lehet, hogy már most kiiratkoznék ebből a gimiből és világgá szaladnék.
  Sosem szerettem ismerkedni. Nem szeretem a túl bonyolított dolgokat.
Jobb szeretek egyedül, a szobámban ülni a kedvenc Artic Monkeys zenémet hallgatva. Suli után hazamenni, megtanulni az anyagot aztán pihenni. Nem szeretek eljárkálni, főleg nem fiúkkal. Nem szeretek "Ő az én fiúm! Nem mert az enyém!" helyzetekbe belecsöppenni! Sőt.. Itt Londonban minden olyan más, mások nem érthetik mit érzek jelenleg, és hogy mi ezzel a helyzettel a probléma. Csakhogy én nem ilyen vagyok! Csak remélni tudom, hogy lesz jobb is.
  Kisétáltam a parkból és megkerestem azt az utat amin jöttem reggel.
Minden egyes léptemnél máson kezdtem filózni.
-Miért vagyok ilyen nyitott mindenki felé? Először Harry, aztán Anne.
-Miért nem maradhattam Washingtonban? Hisz lett volna helyem. Maradhattam volna a régi házunkban is, vagy Liáékhoz is mehettem volna.
-Mit akar tőlem Harry? Mégis ki lehet Harry? Nem is ismerem.
-Liával mi történhetett ebben a pár napban? Gondol rám? Persze, hogy gondol. Hisz vele nőttem fel. Miért nem ír vissza az üzeneteimre? Mit tenne, ha hétvégén lemennék hozzá? Hiányzik. Minden nap együtt lógtunk, Louis meg most azt szeretné, hogy éljem be a közös képeinkkel?! Még mit ne!
-Na és vajon lesz itt is annyi barátom mint otthon? El fognak fogadni, vagy ítélkezni fognak a személyiségem miatt? Félek.
Míg gondolkoztam észre sem vettem, hogy a házunk elé érkeztem. Rezzenéstelen arccal fújtam ki egy levegővel az összes kételyem, félelmem, érzésem.

Sziasztok! Köszönöm a pipákat, megjegyzéseket és a 200 látogatót! Nagyon örülök mindnek! 
Ne felejtsetek el most sem pipálni, megjegyzést írni és feliratkozni!
Próbálgatom szépítgetni a blog kinézetét, és jövőhétre mindenképp megpróbálok összerakni egy Trailer-t és egy kis összefoglalót, hogy értsétek mi, hogy is történt!