4.Rész

*Reggel*

Épp indulni készülök mikor csengetnek. Sietek kinyitni az ajtót de Loui beelőz, mint aki már várta volna az ajtó mögött álló személyt. Igen, ezer biztos, hogy várta ugyan is Liammel találom szembe magam.

-Itt a kísérőd!-mondja Louis diadalittasan.

-Mi?-kérdezem hitetlenkedve.-Louis! Már tegnap elmentem egyszer suliba és sikerült eljutnom! Hidd el, másodszorra is menni fog!-kicsit dühös a hangom de hamar lenyugszom.

-Nyugi van Lottie! A bátyád kért meg, és amúgy is egy osztályba járunk.-mosolygott hősiesen Liam.

-És tegnap miért nem jöttél?-kérdezem.

-Első tanítási nap az nálam a "készüljünk fel a holnapra egy nagy alvással" nap.-nevetnek.

-Jó. Akkor induljunk! Szia Loui.-mosolygok rá és kifelé kezdek sétálni.

-Sziasztok!

***

Az út némán telt. Liam olykor-olykor felsóhajtott, mint aki a mondandójába szeretne belekezdeni, olyankor felfigyeltem rá, de még se szólalt meg. Mind ketten a gondolatainkba merültünk, bár én nem gondolkoztam sok mindenen, csak azon, nehogy elfelejtsem az eddig ismert tanárok nevét.

Lassacskán megérkeztünk az iskola elé én pedig Harryvel szembe találom magam.

-Szia Harry!-köszönök.-Ő itt...

-Szia Lottie! Ő a barátod?-ha nem mutatná ennyire ki, akkor talán el se hinném, hogy féltékenység égeti a szemét.

-Nem.-vágom rá hirtelen.

-Lottie! Ülsz mellém?-kérdezi Liam.

-Harry mellett kell ülnöm, bocsi.-mondom kedvesen Liamnek.

Harry elmosolyodott és ravaszság tükröződött szemeiben de a fene se tudja mért.

-Hát oké, bejössz?-kérdezi picit csalódottan.

***

Első óránk ismét matek volt. És észrevettem, hogy az utolsó is. Ez a nap elég gyorsan elment hála istennek!
  Liam ragaszkodik hozzá, hogy hazakísérjen de mondom neki, hogy ne mivel én még nem megyek haza. Beleegyezik és hazamegy. A suli mögötti parkban várom Harryt akinek van még plusz egy órája. Öt perc sem telik el, mióta  itt vagyok, de Ő már mellettem áll.

-Mit keresel itt Harry? Órán kéne már lenned!-lepődök meg.

-Nyugi van.-kacsint.-Elmarad a biosz!

-Hát jó.

-Mesélj már valamit magadról! 2 napja ismerlek és még nem tudok semmit rólad!-háborodik fel, majd nevet.

-Szóval 2 nap után minden lányt megismersz! Hát ez csodás!-most tényleg megbántott egy kicsit.

-Nem te buta!

-Pedig úgy jött ki.-pampogok.

-Pedig nem úgy akartam, hogy kijöjjön! Csupán te olyannyira érdekelsz, hogy minden rólad tudhatót minél hamarabb megszeretnék tudni. Féltékeny!-kacsint.

-Nem vagyok egy cseppet sem féltékeny! Egyszerűen érzékeny és olyan aki nem szereti, ha játékmackónak nézik.

-Ugyan már L.-rövidíti a nevem, ami tetszik-Mi a csodáért nem vallod be? Lehet, sőt..Igen érzékeny vagy és nem szereted, ha hülyének néznek és átbasznak, de ha rólam van szó, akkor csak jogom van tudni, és nem csak magamtól, hanem Tőled is! Nem?-emeli égbe gyönyörű szemeit.

-Nem!-makacskodok, mire furcsán tekint rám.

-Most bevallottad, hogy érzel valamit!-húzogatta tovább a szálakat.

-Harry Styles! Hagyd abba! Én ilyet nem mondtam egy szóval sem!

-Nem mondtál, de utaltál rá!

-Még csak azt sem!

-De, mikor mondtam az előbb, hogy jogom van tudni, te pedig rávágtad, hogy nem.

-Ez mért mondható 'utalásnak'? Komolyan nem értem.

-Azért cicus, mert azt mondtad, hogy nincs jogom tudni, ha tetszem neked, így hát pasi aggyal arra gondolok, hogy tetszem neked, csak nem akarod elmondani. Pedig hidd el, hogy a barátságunk nem változna.
-Mért vagy ilyen magabiztos?
-Nem vagyok magabiztos.-mondja.
-Dehogy nem. Mért hiszed annyira, hogy tetszel nekem?
-Mert már tegnap kimondtad, nem emlékszel?-kajánul vigyorog nekem pedig beugrik. Igaza van. Bár az sem mondható egy vallomásnak. Csupán feltettem magamnak a kérdést:
-Mit érzek Harry iránt?
-És mégis miért érzek iránta bármit is, mikor nem is ismerem oly régóta?
-Nem!-attól még makacskodhatok tovább, nemde?!
-Oké, akkor idézem: Én szerelmes vagyok? Na? Most már eszébe jut kisasszony?-gúnyolódik
-Mint mondtam, nem rémlik!-egy széles vigyor önti el arcát majd abbahagyja és elkezdi törni valamin a fejét.
-Harry! Letérsz a világunkba?-kérdem.
De semmi.
-Harry! Föld hívja Harryt!-legyintgetem előtte a kezem.
-Bocsi, csak elgondolkoztam.-fürkészni kezdi arcom.
-Igen láttam. Min?-kérdezem.-Legalább 5 percig bambáék országában voltál!
-Lényegtelen.-mosolyodott el. Ez volt az a mosoly amit ma még nem mutatott. Az a csintalan mosoly. Az én mosolyom!-Hol is tartottunk? Ja igen! Mesélj magadról!
-Ok. Kérdezz és válaszolok.
-Így már tetszik a játék-bazsalyog- Őszinte leszel? Nem fogsz makacskodni?
-Nem.
-Rendben. Hány éves vagy?
-16.-felelem.-Én visszakérdezhetek főnök?
-Ez is kérdés volt, de kérdezz.
-Te hány éves vagy?
-17 leszek. Csinálhatok egy képet rólad?
-Csak akkor, ha mindkettőnk rajta lesz!
-Rendben. Megkérek valakit, hogy fényképezzen le!-jelenti ki és körülnéz, hogy ki van a közelben.-Ott egy bácsi!-mondja magának és odamegy.
-Bolond!-kuncogok.
-Elnézést, uram! Le fényképezne engem és a barátnőmet?-szemeim elkerekednek mikor ezt mondja, mégis tetszik.
-Természetesen fiatal ember-feleli a bácsi és kezébe veszi Harry telefonját.
*klikk*
-Kész is.-mosolyog az idős úr.
-Köszönjük!-mondjuk egyszerre. Átadja a készüléket és már el is megy.
Mikor már messzebb van, elkezdünk nevetni, először Harryn, aztán a képen.
-Úr isten Harry! Nagyon gáz vagyok!.-fogom a fejem.
-Ne rinyálj már! Aranyos kép lett!-nyugtatgat.
-Te legalább helyes vagy rajta basszus!-bököm ki mire elpirulok Ő pedig fülig rángatja a száját.
-Még mindig nem tudok sokkal többet szóval-pici szünetet tart, majd folytatja-tetszem neked? azt mondtad őszinte leszel és nem makacskodsz!-ravaszul vigyorog én pedig a számat kezdem rágni.

*ring-ring*

-Pilannat, fel kell vennem, Louis az.-sóhajtok nagyot. Hál' Istennek! Louis egy megmentő!
Bólint én pedig a készülék képernyőjén végighúzom az ujjam.

-Halló?
-Szia Charlotte!-Charlotte? Jajj a teljes nevemen szólít!-Hol vagy? Halálra aggódom magam! Észre sem veszed, hogy sötét van?
-Szia Louis. Bocsáss meg! Egyik barátommal elhülyéskedtünk ezt a rengeteg  időt. Sajnálom. Jól vagyok , és itt vagyok a suli mögötti parkban. És tényleg nagyon elhülyültünk, nem vettem észre.-szabadkoztam.
-Oké. De lány van veled vagy fiú?
Elakadok egy picit, mert nem tudom melyik a jobb amit mondhatnék. Az igazság, vagy a hazugság? Ugyanis, ha azt mondom fiú: kiakad, hogy miért pasizok be ilyen hamar. Ha pedig lány: akkor meg azt mondja, hogy nem tudunk egymásra vigyázni és könnyen elrabolhatnak. Talán mondjam mind kettőt?
  De nem, inkább maradok az igazságnál.
-F-fiú.
-Oh. Ugye nem az a Harry gyerek!?
-Honnan ismered Harryt?
-Mi?-kérdezte halkan Harry, majd elcsitítottam.
-Liam mesélt róla és, hogy ne bízzak benne!
-Oké, akkor higgy Liamnak, a húgod véleményét pedig tojd le!
-Nem mondtam egy szóval sem hogy letojom, csupán csak..jó győztél! De maximum 11-re legyél itthon addigra kész lesz a kaja.!
-Mióta tudsz főzni?
-Kérdezd a pizzafutárt húgi.-hallom, hogy nevetésbe kezd.
-Haha.-mosolyodom el.-Köszönöm Loui, szia!
-Szia!

-Uhh..-sóhajtok egy nagyot.
-Na mi van? Pici húgi féltő bátyja?!
-Ne viccelődj!-bököm oldalba.
-Miért félt ennyire?
-Hát..öhm..
-Nekem elmondhatod Cica.
-Oké, de érezd megtisztelve magad, mert ez kényes téma.
-Ki férkőzhetetlen figyelmem csak a tiéd!-mondja kedvesen mégis tréfásan.
-Hát..már körülbelül 1 éves korom óta nem élünk anyáékkal..
-M..meghaltak?
-Nem. Csupán nem voltunk tervben és nem kellettünk. Sokszor éreztem úgy, hogy nekem nincs senkim, csak Louis így hát csak úgy tudom ezt megköszönni neki, hogy mindent megteszek amit tudok. Épp ezért voltam hajlandó ideköltözni vele.
-Nagyon-nagyon kényes téma ez?-hallom hangján a komoly érdeklődést, hogy tényleg érdekli amit mondok. Mondom neki, hogy nyugodtan kérdezze amit szeretne.
-Mondd.-mosolygok 
-Akkor, tulajdonképpen felnőtt nélkül nőttetek fel? Hisz Louis sem lehet nálad sokkal idősebb, max 3 év. És egyedül felnevelt téged?
-Nem. Mi..-egyre halványodó hangomból kitört a hisztérika, de próbálom visszatartani, hogy ne zokogjak, csakhogy hiába mert előjött egy könnycsepp ami egy egész lavinát indított el. Harry egyből észre veszi és megölel. Nagyon jól esik.
-Sajnálom, túl kíváncsi vagyok pedig semmi közöm nincs hozzá. Bocsi.
-Nem. Nem a te hibád! Ezek csak régi emlékek. De nem a te hibád!-törlöm le könnyeim.
-Figyelj! Hazaviszlek, rendben?
-Nem!-vágom rá.-Még nincs annyi idő. Meg amúgy is, minden rendben! Látod?-erőltetek egy mosolyt.
-Dilis vagy!-visszasomolyog.-Gyere elviszlek kocsival!
-Tényleg nem kell Harry!
-Úgy is én vinnélek haza!-óriási zöld szemeivel kérően mered rám.
-Rendben.-nehezen enyhülök meg.
Harry elvezet a kocsijáig. Mikor odaérünk macsó fiúsan oda nyom a kocsihoz.
-Holnap reggel érted jövünk!- kacsint rám.
-Többes szám?-kérdezem megdöbbenten.
-2 haverom is velem tart. Ha baj lerázhatom őket!-ismét esélyem van megpillantani a csodálatos mosolyát amit két nap alatt úgy megszerettem.
  Illata befürkészte magát az orromba.
-Nem baj.-kuncogok.
-Akkor jó.
   Beszállunk a kocsiba. Egész úton vihorásztunk és sokat beszélgettünk. Végül belekezdek a történetbe.

-Nagyon fájt, hogy anyuék nem érdeklődtek utánunk. Titkon mindig azért imádkoztam, hogy mégis..egyszer mégis szembetalálkozok velük. És tudom, nagyon jól tudom, hogy utálnám azt a pillanatot. Azt, hogy 16 év után találkozok velük. De olyan sokszor elképzeltem már, ahogy anya sírva magyarázkodik, hogy bocsájtsunk meg neki Louval, apa könnyes szemei mögül tekint ránk és reménykedve simogatja anya hátát.
  Több hónapon keresztül próbálják magukat a szíveinkbe zárni, holott már ott vannak. Szép ruhákat kapni tőlük és néha veszekedni velük. De ez csak egy elképzelés. Egy világi álom, miről tudom, hogy nem történhet meg. És ami a legviccesebb..ilyeneken képzelgek, mikor még csak elképzelni sem tudom őket, hogy hogyan nézhetnek ki. Vajon élnek-e még, és emlékeznének-e rá, ha valami úton-módon találkoznánk, vagy egyáltalán azt se tudják, hogy őnekik van két elhagyott gyerekük.
  Kiskorunkban, Louis körülbelül 2 éves, én pedig pár hónapos lehettem mikor intézetbe adtak. Lou az összes napjára úgy emlékszik, amit ott töltött, mintha pár perccel azelőtt történt volna. Egy napon mikor már öt éves voltam, a bátyám pedig nyolc, a hangosbemondóból meghallottuk a portás nő, unatkozásra gyanakvó, és érdes hangját, amint a neveinket mondja. "Louis, és Charlotte Tomlinson"-adtam elő olyan mély hanggal amilyennel az undok nő beszélt mindig. Harry elmosolyodott és tovább hallgatta figyelmesen az élettörténetem, miközben lassan kocsikáztunk a lakásunkig.

 -Az első pár évben a nevelő szüleink kedvesek voltak, de egyaránt voltak rossz napok is. Mikor én nyolc lettem, nagyon nagy verést akasztottunk le. Apa részegen tért haza. Anya minket lökött oda neki és okvetlenül, de mi nekünk tört el egyes csontjaink. Louinak egy bordája és egy keze bánta, plusz a szemei alatt egy-egy lila folt keletkezett és a szemöldöke, szája is felszakadt. Nekem pedig-mint törékenyebb- egy lábam, bordám, karom sérült és én is kaptam egy kis sminket a szemem alá. Hála Istennek a nevelőanyánk észhez tért és egy serpenyővel fejbe verte a részeg férfit.

  Egészen addig neveltek míg Louis be nem töltötte a 16. életévét, ugyanis a szerződésben az állt, hogy akkor már elmehet a szülőktől, természetesen ha szeretne. Épp ezért Lou már az után egy nappal gőzerővel intézgette, hogy a gyámja lehessek és minél hamarabb elköltözhessünk. Szörnyen nehéz volt meggyőzni a hatóságokat, hogy én is elkerülhessek, és mi meg szörnyen nehezen adtuk volna fel, így hát bíróság elé állították az ügyet, ahol a bíró a nevelő apánkat súlyos testi sértés vádjával 10 év letöltendővel elítélte, mi pedig megkaptuk a beleegyezését, hogy együtt élhessünk. Louis, mikor sikerült elintézni a dolgokat, 16 és fél én pedig 14 éves voltam. Nevelő anyánk is bekerült a börtönbe, mivel Ő volt az okozója, hogy minket vert meg az a szörnyeteg és még csak nem is állt ellen.-fejeztem be, és a végére csak kicsúsztak a könnyek amiket a torkomra lefojtottam egészen a beszédem végéig. Harry letörölte könnyeimet és átkarolt. Gyengének érzem magam, és az is vagyok. Két nap. Két nap telt el de én már érzéseket táplálok egy fiú iránt, a vállán hagyom könnyeim és elárulom legféltettebb titkaim. Egy gyenge vesztes vagyok a fiúval szembe, aki legelőször hozzám szólt az iskolában, ki nem más mint Harry Styles.

 ::::VISSZAEMLÉKEZÉS::::

-Louis és Charlotte Tomlinson!-hallottuk meg Louissal a nevünket a hangosbemondóból, ahogy a portás néni unottan szólít minket. Szemeink ragyogtak a meglepettségtől, hogy a mi neveink is elhangzottak a bemondóban. Párszor már hallottuk egyes gyerekek nevét, de elképzelni se tudtuk miért hívják őket oda, ahova. Két melák jöttek, hogy elvezessenek a portához-sosem értettem minek kellettek ezek a trollok, mikor egy nyeszlett nő is elbírna velünk, hisz nem vagyunk rosszak, csak árvák.

Mikor odaértünk belelökött minket a két lökött a várószékekbe. Ekkor egy jó vágású nő, s férfi sétált elénk, plusz a néni aki az óvodába-iskolába szokott reggelente elvinni minden egyes gyereket. Azt hiszem Ő volt az igazgatója az árvaháznak.

-Louis! Charlotte! Ők az új szüleitek! Remélem jól fogjátok érezni magatokat velük!

-Tessék?-néztünk össze Loui-val. A boldogság égette testünket. Olyat még addig nem is éreztünk.

-Jól hallottátok! Ők itt Mr. és Mrs.Tomlinson! Látjátok? Még a neveitek is megegyeznek! Most váltsanak pár szót, utána kérem jöjjenek, mert el kell intéznünk a papírmunkákat!-beszélt hozzánk, aztán az új "anyához és apához" fordult...

::::VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE::::

  Igazából én erről csak a két legjobb barátnőmnek-az egyik Lia, a másikkal csúnyán összevesztem-mondtam el. És Loui is csak egy haverjának. Senki más nem tudta.

-Igazán aranyos vagy, hogy elmondtad.
-Mondd csak, tényleg érdekellek? Mármint, hogy tényleg érdekel amit mondok, nem csak..
-Persze, hogy érdekelsz! Nem csak be szeretném fúrni magam a közelségedbe! Sőt! Hidd el, érdekelsz!
-2 napja ismerlek és már most a legjobb barátom vagy.-ölelem meg szorosan.-Jaj, sajnálom! Nem szerettelek volna meglepni.-pirulok el és zavarodottságomban az ujjaimat kezdtem birizgálni.
-Semmi baj! Akkor ölelsz meg amikor csak szeretnél! Mondjuk most.-nevetjük el magunkat én pedig megölelem újból.

**Harry**

  Tényleg érdekel mi volt Lottie gyermekkorában. Megrázó még hallani is, hogy miken ment keresztül és, hogy élete kisebb részét a gyermekotthonban töltötte. 

  Félek bevallani magamnak, hogy megszerettem ezt a lányt. Észre sem veszem, hogy már fél perce, pislogás nélkül Őt nézem és azon merengek mért vagyok ennyire visszahúzódó a közelségében. Más lányt már rég lesmároltam volna, vagy a perverz poénjaimmal fárasztottam volna le, és elértem volna, hogy maguktól rám másszanak, majd mielőtt történik bármi is, gyorsan elhajtok-mert egyébként 18 éves koromig nem veszíthetem el a szüzességem az anyám miatt, kinek megígértem.-De Lottie más. Őt még megsimogatni is alig merem. Mikor megölelt, nagyon meglepődtem. 

  Ő mindenben, mindenhogy és minden szempontból más. Ő tökéletes.

**Lottie**

A házunk előtt állunk és Harry, mint aki mondani szeretne valamit, már egy ideje csak néz.
-Mi az?-kérdezem.
-Semmi, semmi.-mondja gyorsan és elkapja fejét.
-Na megyek.-töröm meg a csendet.
-Rendben, akkor holnap reggel találkozunk.-kacsint.-Állj várj csak!-állít meg.
-Mi az?-kérdezem.
-Add oda a telefonod! Itt az enyém. Írd bele a számod! Cicának írd be, mert úgy gyorsabban rájövök ki vagy.-mosolyodik el.
Elveszem a készüléket és beleírom magam. Átnyújtjuk egymásnak az immár új névjeggyel újított telefonokat, Harry miközben nyújtotta a telefonom, hogy visszaadja, piszkosul vigyorog. Értetlenül nézek, aztán két arcra adott puszival elköszönünk.
Olyan sok mindenről beszélgettünk az úton, kivéve Harryről, ami csak akkor jut eszembe mikor már a becsuktam magam mögött az ajtót.
 Amikor beléptem, Louistól csak 2 puszit kaptam. Meglepődtem mert teljes fejmosásra számítottam, hogy ha nem megyek haza akkor egyből szóljak neki, stb, stb.
-Szia Lou.Öm, hogy-hogy nincs fejmosás?
-Bízom benned húgi! Na de menny már innen mert, játszok!-nevetett.
-Kösz. Fent leszek a szobámban.
-Jó-jó.
 
  Gyorsan lecsekkoltam, hogy mit írt be a telefonomba, aztán elnevetem magam.
"Drágám"
Béna próbálkozás volt, de szórakoztató. Átírtam a névjegyzékemben a nevét Harryre aztán letusoltam, fogat mostam, hajat szárítottam és behuppantam az ágyba. Rá 3 percre Harry felhívott.
-Halló?
-Szia Cica.
-Szia Harry.-már megszoktam ez alatt a pár nap alatt,hogy cicázik, és már nem is zavart mióta megbeszéltünk mindent.
-Ugye tudod, hogy most te válaszolsz a kérdéseimre?- kérdeztem ravaszul.
-Hallgatlak.
-Mikor van a szülinapod?
-Most nagyon betaláltál...-mondta kicsit gúnyosan.
Egy ideig meg sem szólalt, majd megtörtem a csendet.
-Légyszi' Harry! Legjobb barátok, tudod.-kérleltem.
-Hol-nap.-nyögi.
-Komolyan?-ültem fel örömömben az ágyon.-Ez remek!-mondom őszintén, mire Ő szomorkásan felel.
-Nem, nem az.
-Még is miért?-húzom fel a szemöldököm.
-Minden évben a haverjaim óriási bulit csapnak, számomra idegeneket hívnak meg és jól bebaszik mindenki, semmi élvezet. Ha be akarok rúgni elmegyek egy házibuliba, úgy is mindig meghívnak.-felsóhajt, majd halkan kuncog. Tényleg nem örül már neki.
-Akkor, mondjuk..-elhúzom a 'mondjuk' végét mire egy halk 'hmm?'-el válaszol.-Mi lenne, ha a sok ismeretlen vendégtől megszabadulnánk holnap és szolid buli lenne?-vigyorgok magamban mint valami hülye.
-Tetszik az ötlet. Kik lennének ott?
-Hát én arra gondoltam, hogy csak te.-ugrattam.-Más is kéne?
 -Ha ott leszel te is akkor nem.-valahogy biztos voltam benne, hogy most is azzal a csintalan vigyorral villogtatja ki hófehér fogait.
-Pedig épp megfontoltam, hogy én el sem megyek.-húztam el a számat, majd elnevettük magunkat.-Mondj embereket kik legyenek ott.
-Hát, Te, Zayn és Niall mindenképp. Plusz még pár ismerős.
-Harry!
-Igen?
-Ugye felfogtad, hogy a 'plusz még pár ismerős' alatt én senkit nem ismerek?!-mosolyodtam el.
-HARRY! GYERE ENNI!-kiáltott egy nő messziről Harrynek.
-MEGYEK ANYU!-hangosan fel röhögött, és csatlakoztam én is.-Bocsi Cica! Más nem is annyira fontos. Most mennem kell. Majd írok.-hadarta.
-Rendben Hazz, de majd csörgess meg, ha kész vagy. Több mindenről tudni szeretnék!
-Ígérem! De most megyek cica, mert anya képes berontani, ha nem megyek le enni.-neveti el magát.-Szia.
-Szia és jó étvágyat!
  Letettük én pedig-mint mostanában szoktam-legalább két percig még gondolkozás nélkül mosolyogtam.
Reggel mikor felkeltem észrevettem, hogy hívott többször is, és sms-eket küldött.
 1.SMS: Vedd fel. H.xx
 2.SMS: Szép álmokat Cica. H.xx.