5.Rész

  Miközben kanalaztam a müzlimet és rádiós fiút hallgattam a legfrissebb hírekkel, az egyiknél felcsillant a szemem. "Készüljenek a romantikus estékre mert ma, holnap és egész héten, este tíz-és hajnali egy között csillaghullás várható!"
  Egyből bekattant, hogy ez is benne lesz Harry szülinapi tervében. Mikor végeztem, a tányéromat a mosogatógépbe tettem és fogat mostam, Louis sietett le a lépcsőn talpig felöltözve, indulásra készen.
-Indulok a suliba! Jó legyél! A pulton van a kulcs, hogy be tudj zárni!-lép ki az ajtón miután homlokomra nyom egy puszit.
-Várj!-szólok utána mire riadtan figyel.-Csak azt szeretném mondani, hogy ma este nem...
-Nem jössz haza?-kerekedik el a szeme.-Fiú van a dologban?-mielőtt visszalépne az ajtón, hogy hosszasan megbeszéljük ezt a dolgot vissza terelem a házon kívülre és szavába vágok.
-Nem, dehogy! Mármint nem úgy, ahogy te gondolod!-mély levegőt veszek és gyorsan elhadarom az egészet.-Harrynek szülinapja van és meglepetést szerzek neki. Szia Loui!-csukom rá az ajtót és megkönnyebbülésként kifújom a levegőt.
  Nem sokkal később a telefonom elkezdi játszani az Arctic Monkeys-tól a R U Mine? című dalt. Figyelembe sem véve Harry hívását kiviharzok, az ajtót bezárom és sietek a fekete járműhöz. Harryvel két puszival letudtuk a köszönést, majd bemutatkoztam a két mögötte ülő fiúnak, Zayn Malik-nek és Niall Horan-nak. Ők azok a srácok, akik megfigyeltek első nap.
  A két srác igencsak barátságos és jóképű. Egész idő alatt csak hülyéskedtünk, bár Hazzát valami bántotta.
Nyilván az, hogy egész nap fel sem köszöntöttem, mivel így úgy gondolom, hatásosabb lesz majd a kis meglepetésem a számára.
  Ebédnél letisztáztam Zaynnel és Niallel a délutánt, miszerint suli után elmennek hárman amerre akarnak, majd öt óra fele visszalopom Őt. Könnyű volt megtalálni velük az összhangot, kedves srácok.
*Óra előtt*
Épp leülni készülök, mikor Harry leszólít.
-Lottie!
-Igen?
Rövid tépelődés után megszólalt.
-Nem tudnád oda adni a házit?
-Ez igazán rögtönzött Styles. Mondd mit szeretnél valójában!-szólítom fel.
-Mit gondolsz a srácokról.
-Egész kedvesek. De már találkoztam velük ezelőtt, csak nem váltottunk még fél mondatot se egymással.-mosolyogtam barátian.
-Aha.-ironikusan mondta.
-Aha.-ismételtem mit sem sejtve.-És, foglalt ez a hely?-böktem a mellette lévő székre.
-Ami azt illeti.-mosolyog, mint aki megnyerte volna a Monopolyt.
-Rendben.-előrebotorkáltam az egyetlen üres padhoz és lepakoltam. Megvárta míg kitettem minden cuccomat, majd előre kiáltott.
-Lottie! Nem ülnél mellém?-szája a füleiig ér vigyorában.
-Játék volnék számodra?-kétértelműen kérdeztem, tréfásan és komolyan. Jól át gondolta mit mondjon, érezte a sejtelmességet és a mondatom súlyát.
-Nők és a kérdéseik. Az ilyen kérdésekre van saját ügyvédem!-mosolyog, majd biccent egyet a fejével.
Felpakolok mindent, és odasétálok mellé.
-Ezt a helyet neked foglaltam!-diadalmasan mosolyog.
Az óra további része mókásan telt. Az osztályfőnökünk a teremről beszélt, hogy nem elég otthonos és döntsük el ki mit hoz a díszítésére. Én és Liam pár liter festéket, Harry, Niall és Zayn pedig posztereket hoznak. Az osztály többi tagja leharcolta egymással a dolgokat.
-Milyen posztereket hozol?-kérdezem.
-Bandák, focisták, Én kicsi pónim.-a végére elnevettük magunk.
-Milyen bandák?
-Nirvana, Arctic Monkeys, Ramones. Ezekből több van.-vont vállat.
-Ó.
-Mi az?
-Amint behozod, készülj arra, hogy el fogom lopni őket.-nevetem el magam.
-Szívesebben adom neked.-mosolyog.-És te milyen színt hozol genyakirállyal?-céloz ezzel Liamre.
-Liam a neve, és én kékre gondoltam. Egyébként mi a bajotok egymással?
-Nem érdekes.
Kicsengettek, én pedig elviharoztam Harry elől. Hazasiettem, lepakoltam a táskámat és már intéztem is a dolgokat. Nem sokkal később Louis is hazaért.
-Szia.
-Szia húgi. Milyen napod volt?
-Egész jó.-vonok vállat.
-Mégsem mész Harryvel?
-Délután találkozunk.-mosolygok.
-Rendben. Egyébként, akkor egy atom nagy bulira számíthatok, igaz?
-Nem.
-De ugye szűz leszel mikor hazaérsz?!
-Louis! Állj!-zavaromban a hajamat birizgálom.-Csak mi ketten leszünk.
-Ó! Ez esetben a kérdés ugyanúgy fent áll.
-Louis! Harry nem egy pszichopata vadállat! Csak barát.-nevetek.
-Oké, oké. Bocs. És mit terveztek?
-Piknik, este pedig hullócsillag nézés.
-Akkor ma már ne várjalak?
-Akkor elmehetek?-ragyog fel a szemem.
-Oda mész ahová csak akarsz, csak tudjam!-kacag.-Éjjel várlak!-ad egy puszit, majd megy is tovább.
-Te tudod én hova megyek, én is tudhatom?-mosolygok.
-Liamnél leszek.
-Rendben. Szia.
-Szia.

  Elkészülődtem, sütöttem muffinokat, egyet pedig különösen kidíszítettem. Cukormáz,hab, gyertya és egy "Harry" felirat. Ez lesz az Ő óriási tortája. Elcsomagoltam mindent, pokrócot, italt, ételt és felhívtam.
-Szia cica.-szól a telefonba.
-Szia. Ötkor tudunk találkozni a pataknál?
-Persze!-örül fel.
-Hozd a spanyol könyved is! Na szia, puszi.
-Ó, oké. Puszi.

  Még morfondíroztam azon, hogy mi kéne, amivel jól elütöttem az időt. Négy óra harminckor felhívtam Niallt.

*Niall szemszöge*
-Bocsi srácok, ezt fel kell vennem!-szólok Harryéknek.
-Ki az?-tudálékoskodik az ünnepelt.
-Egy lány.
-Csak nem becsajoztál?-nevetve vállba bök.-Ki vele! Ki az?
-Lottie.
-Mi?
-Mármint...nem, nincs köztünk semmi, csak Ő hív. Bocsi, fel kell vennem.-mászok ki a kissé kellemetlen szituációból.

-Szia Lottie.-megyek arrébb, közben Harry a szemével követ.
-Szia Niall. Bocsi, hogy zavarlak, de el tudnád indítani?
-Már zavarom is.-nevetünk, mire Harry hirtelen rám pillant.
-Egyébként nagyon necces volt?-kérdezi Lotti.
-Csak meg tudna ölni a szemével.-mosolygok.
-Sajnálom. Na szia.
-Szia.

-Harry!-szólítom meg.
-Mi van?
-Ne már haver! Épp el akarlak hozzá zavarni!
-Ja spanyolozni.-búslakodik.
-Ja, én is szomorú volnék, ha egy csaj franciázás helyett spanyolozni hívna.-avatkozik közbe Zayn is mire hangosan felröhögünk.-De ez még nem fordult elő.-kacsint.
-Na de mennem kell. Sziasztok srácok, és kösz a kikapcsolódást!-int el és már ott sincs.

*Lottie*
Nem kellett sokáig várnom, Harry hamar odaért. Lehajtott feje búsan helyezkedett el nyakán
-Szia Harry!-mosolygok örömtelin.-Mi a baj?
-Szia, itt a spanyol.-mutatja a könyvet mire felnevetek.
-Spanyolozni akarsz a 17. szülinapodon? Ennyire stréber volnál?
-Micsoda?-csillan fel.
-Komolyan azt hitted, hogy elfelejtem?-ugrok a nyakába.
-Igen! Az egész napomat befolyásolta a tudat, hogy elfelejtetted!-vihorásztunk.
-Ezek szerint a fiúk tartották a szavukat és nem szólták el magukat.
-Ők is tudták?-vonja fel a szemöldökét.
-Persze! Ha nem ismerteted meg velem Őket, most nem láthattam volna pár perccel ezelőtt azt a hülye fejedet ilyen boldognak!-nevettem fel, mire Harry a fűbe rántott.

  Ettünk, beszélgettünk, majd feltette a kérdést.
-Meddig leszel velem?
Válaszom szerencsére boldogította.
-Egész nap. Na de, jöjjön a várva várt tortád!-azzal elővettem egy kicsi tárolódobozból a szépen kidekorált muffint és meggyújtottam a rajta ékeskedő gyertyát.
Hangosan felröhögött.
-Kívánj mielőtt elfújod!-figyelmeztettem.
Gyerekesen összeszorította a szemét, majd pár másodperc múlva elfújta. Kivette a kezemből az apró süteményt, beleharapott és a többi részét az orromra kente. A váratlan meglepetéstől felsipítottam, levettem az orromról gy kis morzsát és lenyaltam az ujjamról. A többit egy szalvétával letörölgettem.
-Nem is olyan rossz.-nyammogtam.
Harry kinevetett,azután kivett két újabb szendvicset, az egyiket az előttem lévő papírtányérra helyezte, a másikba pedig egy óriásit harapott.

  Teltek múltak az órák, mígnem az égbolt sötétkék színbe burkolódzott és apró fénylő pontocskák meg nem jelentek rajta. Ekkor Harryvel kifeküdtünk a plédre és szemügyre vettük a csillagokat, majd gőzerővel azt vártuk, hogy egy hullócsillag elsuhanjon a szemünk előtt.
-Wow! Gyorsan kívánj valamit!-böktem oldalba a szülinapost.
(gif)
-Csókolj meg.-suttogta becsukott szemmel. Feltehetően úgy hitte, hogy magában mondja.
Hosszasan ránéztem, ajkamba haraptam, felé hajoltam és egy gyöngéd, érzelmes csókot leheltem ajkára.
 Szemei kipattantak és értetlenkedve nézett mikor eltávolodtam pár másodperc híján.
-Nem magadba mondtad.-pirultam el.
-Mostantól azt hiszem hangosan fogok gondolkozni.-mosolyodott el.
-Szülinapod van! A többi alkalom nem biztos, hogy meghiúsul!-böktem játékosan vállba.
-Nem biztos?-emelte ki azt, amit legjobban eldugtam a mondatomban.
-Nem ez a lényeg, a lényeg az, hogy én csak valóra váltottam a kívánságodat! Most pedig, ha nem haragszol felhívom a bátyámat.-nevettük el magunk a vontatott beszédem végett.
-Ha nem haragszol, én az édesanyámat!-felelte Harry.

  Megbeszéltük, hogy ennek a napnak nem szívesen vetnénk véget, így hát arra folyamodtunk, hogy itt sátorozunk.
-Szia Louis, felébresztettelek?-kérdeztem, bár nyilván nem mivel hangos zene ütötte meg a háttérből a fülemet.
-Szia, nem, ma Liamnél alszok. Mit szeretnél?
-Ó, oké! Csak azt szeretném kérdezni, hogy itt sátorozhatunk-e a partnál.
-Micsoda? A szabadban? És ha lebetegszel? Már is hiányozni akarsz?-Louis úgy tud viselkedni mint valami édesanya.
-Igen. Mármint, nem nem akarok lebetegedni, de..és ha haza megyünk?-adtam be a derekam.
-Akkor nem baj, de miért olyan fontos, hogy együtt aludjatok?-Louis agya erősen dolgozott a további anyáskodó kérdéseken és továbbra sem állt le a rossz gondolatok kiképzéséről.
-S..nál..m...ak...zik...vo..al...sz..a!-ráztam le sietősen.
Hallottam, hogy belemormog, de addigra, hogy megértsem mi, már le is tettem. Rápillantottam a velem háttal álló telefonáló fiúra.
-Oké anya. Én is. Oké anya. Oké. Szia. Én is.-ismételgette a szavakat egyhangúan Hazz a telefonba mire elmosolyodtam. Letette és felém fordult.
Egyszerre kezdtük el rázni a fejünket ami mindkettőnket megmosolyogtatott, ám nekem volt egy 'DE' válaszom is.
-De, azt megengedte, hogy nálunk aludjunk!-szóltam halkan.
-Nekem csak azt tiltotta meg, hogy itt aludjak.-vigyorgott ravaszul.

Összeszedelődzködtünk és elindultunk Harry autójához. Bepakoltuk a dolgokat, majd sietősen elvezetett a házunkig.

  Kipattogtattam két csomag kukoricát, kivettem a hűtőből két üveg baracklevet, majd felmentünk beszélgetni a szobámba.
-Most én kérdezek, oké?-csaptam be a hátam mögött az ajtót.
-Rendben főnök!-tett a szájába pár szem kukoricát.

  Épp feltettem volna a következő kérdést, mire Harrynek megcsörrent a mobilja.
-A fiúk azok, kihangosítom!-szólalt meg. Bólintottam.
-Csá Hazza! Mikor menjünk eléd reggel?-szólt bele Zayn, rekedtes hangon.
-Nem kell jönnötök, ha mégis akkor Lottiékhoz vezessetek.-mondta Harry közömbösen.
 A fiúk fel "húúú!"-hogtak.
-Nem azért ti bal herék!-nevette el magát Harry, mire nekem is leesett.
Csendben hallgattam, ahogyan oltogatják egymást.
-Aha, oké, milyen volt a spanyol?-nevetgéltek.-Megtanultad mit jelent az, hogy estúpido? (értsd:hülye)
-Jóéjt srácok!
Ezzel lenyomta, majd hangosan felnevettük.

  Harry elment lezuhanyozni, én meg addig megágyaztam magamnak a földön. Én még előtte lezuhanyoztam. Pár perc múlva becsörtetett a szobámba félmeztelen állapotban nekem meg ügyelnem kellett, hogy a számat csukva tartsam. Rám pillantott, elnevette magát, majd hirtelen átváltozott az arcmimikája.
-Kizárt, hogy letúrjalak az ágyadról.-jelentette ki.
-Nem túrsz le.-rázom a fejem.
-Nem érdekel, menj fel az ágyra, majd én alszok lent!
-Nem. Nem foglak letenni a földre.-nevettem el magam.
-Menj fel az ágyra!-kért.
-Nem.
-De, menj fel, hideg van és meg fogsz fázni!
-Szeptember vége van! Most múlt el a nyár!-vágtam vissza.
-Akkor sem aludhatsz a földön.-nézett mélyen a szemeimbe.
-Nem fogok felmenni Harry!
-Akkor felteszlek én!-válaszolta.-Alszol az ágyon?
-Öhm..Nem.
-Kérlek.
-Egy feltétellel!-várattam meg a mutatóujjam feltartásával.
-Igen?
-Aludj mellettem.
 Befeküdtünk az ágyba és egymás felé fordultunk.

-Most, hogy lefürödtünk és vacsiztunk is-böktem a popcornos tálra.-most már kérdezhetek?!
-Kérdezhetsz.-felelte fojtott vigyorral.
-Hány évesen csókolóztál először?
Egy picit gondolkozott, majd megszólalt.
-Tizenegy azt hiszem.-nevetett.-Te hány évesen csókolóztál először.
-Tizennégy.-vontam meg a vállam.
-Hogy hívták?
-Alex. Legjobb barátnőm fiúja volt.-szégyelltem magam még most is, ha belegondoltam.
Harry egyáltalán nem találta ezt rossznak vagy gonosz cselekvésnek, sőt! Elmosolyodott.
-Nem volt vicces.-durciztam.
-Azon nevetek, hogy Te, aki olyan visszahúzódó, zárkózott és becsületes első látásra, hogyan tudtad megcsókolni a legjobb barátnőd pasiját?-mint mindenki másnak aki tudja ezt a történetet, Harrynek is ez volt az első kérdése ami nem lepett meg.
-Nem én kezdeményeztem! És nem is akartam. Csak megtörtént.
-Mesélj a múltadról.-kért.
-Úgy volt, hogy én kérdezek!-mosolyogtam.
-Annyi időnk van még a kérdéseidre.
-Mért halogatod?
Nem felelt csak nézett.
-Nem szeretnél beszélni róla?
-Nem tudom.
-Éppen ezért kérdeznék.-suttogtam.
-Mit?
-Mondjuk, hogy hívják a szüleidet? Vannak gyerekkori képeid? Szűz vagy még? Hogy hívták az első szerelmed? Van testvéred? Tört már el valamid? Milyenek voltak az általános iskolás éveid? Mióta ismered Zaynt, Liamet és Niallt?
Felnevetett mikor abbahagytam a kérdezgetést.
-Látom tényleg be vannak tárolva a kérdéseid.-zavartan elmosolyodtam.-Szóval, az anyukám neve Anne az apámé pedig Des. Anyunak rengeteg kis kori képe van.-vakarta meg fejét.-mind szörnyű! Az első szerelmem..anyunak mikor kicsi voltam mindig azt hajtogattam, hogy Ő az én első szerelmem.-nagyot nevettünk, viszont ez a kijelentése nagyon aranyosan hangzott.-Van egy nővérem, Gemma és még szűz vagyok. Focizás közben egyszer nagyot estem és eltört a lábam. Zaynt, Niallt és Liamet mind az óvodában ismertem meg. Az általános számomra jól telt, csak a tanulással nem voltam soha megbékélve.-fújta ki a levegőt.-Mindre válaszoltam?
-Igen. De még mesélhetnél magadról!
-Mit?
-Mindegy, szeretnék minél több dolgot megtudni rólad.-felültem törökülésbe, ő pedig követett.
-Hát, a szüleim elváltak még kiskoromban, Liammel régen barátok voltunk, a teljes nevem Harold Edward Styles és egyszer a nővérem benyitott mikor..mindegy.
-Nem, nem az. Mikor nyitott be?-kíváncsiság fúrta oldalam. Harry fenevetett, ahogy belegondolt.
-Volt nyolcadikban egy lány, segített tanulni és olykor átjött hozzánk. Többet érzett, nekem is bejött és majdnem...matek helyett majdnem a franciánál kötöttünk ki, csak Gemma benyitott hozzánk. Jófej volt mert anyunak semmit nem mondott, csak eléggé kínos szituáció volt.-nevette el magát. Erőltetetten elvigyorodtam. Más esetben vele nevettem volna, de ez most nem ment.
  A történet egészen addig érdekelt míg meg nem hallottam azt, hogy "nekem is bejött.." innentől teljesen eluralkodott egy érzés a mellkasomban. Mintha valami kitörni szeretne onnan, de még sem. Ha nem tudnám, hogy az lehetetlen, azt mondanám féltékeny vagyok.
Hazz gyanakvóan nézett rám, szemeit égetve éreztem lehajtott fejemen.
-Féltékeny.-suttogta.
-Hm?-kaptam fel a fejem.
-Féltékeny lettél!-nevetett fel.
-Nem igaz!-vágtam hozzá egy párnát.
-De!-mosolygott, majd közelebb jött és átkarolt. Morcosan próbáltam kiszabadulni fogságából, de akaratlanul ott ragadtam. Nem sokkal később elaludtunk egymás karjai közt.

Sziasztok! Sajnálom, hogy egy..khmm.."picit" elhanyagoltam a blogot, de  elkezdődött a suli, rengeteget kell tanulnom és a könyvtárba mindig ülnek a gépnél szóval, ha már kiválasztottam egy könyvet vagy megírtam a házit, akkor sem tudok leülni ott és nekiállni blogolni.. 
Viszont remélem, hogy tetszett ez a rész és mindenképp hagytok magatok után mancsnyomokat.:)
-B.Moncsi. Xx.