6.Rész

Először is! Bodog új évet mindenkinek-utólag:( De azért remélem jól telt a Szilveszteretek! Meghoztam a 2015-ös évünk, legfrissebb részét a blognak! Jó olvasást, és hagyjatok nyomokat!:)

-Xx. M.

-Hogy aludtál?-kérdeztem Harryt miközben a zoknimat vettem fel.
-Többször is oldalba rúgtál, de egész jól.-mosolygott.
-Bocsi.-húztam el a számat.
  Hamar beértünk az iskolába és leültünk hátra a megszokott helyünkre.
  Osztályfőnökin Mr.Greene bejelentette, hogy új osztálytárs jön következő órában. Mindenki kíváncsian tette fel a kérdéseket, hogy lány lesz, vagy fiú. Hirtelen az összes lány-rajtam kívül-elkezdett arról beszélni, hogy remélik helyes fiú lesz, de a tanár hamar lehozta őket a földre, amint kimondta, hogy az új osztálytárs lány! Itt a srácok kezdtek jujjogni akik között Harry is ott volt, ami kicsit zavart. Kicsöngettek.
-Örülsz, hogy új lány jön?-lépett mellém Zayn.
-Nem.-hirtelen válaszom megdöbbentette.
-Miért?-tűnt fel a jobb oldalamnál Niall.
-Remélem jó csaj lesz.-társult bele Harry, mire nekem valami majdnem kilyukasztotta a mellkasom.
-Bocsánat, sietek.-hajtottam le a fejem és elslisszoltam. Zayn utánam sietett, esélyem sem volt lerázni.
-Hey kislány! Mi a bajod?-kérdezte tréfásan.
-Semmi.-mosolyogtam hamisan.
-Khhm-khmm.. Nem úgy látszol..-kacsintott és megölelt.-Elmondod mi a baj? Van sejtésem de nem akarom kimondani, nehogy megölj.-kuncogott.
-Egyáltalán nem vagyok féltékeny, ha azt mondanád!
-Biztos?-nézett rám.
-Nézz csak körül az osztályban! Mindenki szép, aranyos, okos.  Biztos, hogy ő is az lesz. És most nézz meg engem. Csúny...-félbeszakított.
-Nehogy már! Te eredeti vagy! Nem olyan mint ezek a libák. Ők kiteszik mindenüket. Lehetnek szépek, ha a belső szépségük elveszett.
-Te mégis majdnem minddel együtt voltál.-nevettünk fel.
-Éppen ezért libák.-kacsintott.
-Miért vagytok ilyen kedvesek hozzám?-kérdeztem.-Azért amiért Harry jóban van velem?
-Nem. Mikor bejöttél az osztályba és lekoppintottad Harryt, már akkor nagyon megkedveltünk.
-Mikor?-ráncoltam a homlokom.
-Amikor meg akart csókolni. Ó, tényleg, csókról jut eszembe!-nevetett én meg már előre féltem.-Az amolyan ajándék volt tegnap?-szája fülig szaladt.
-Igen, olyasmi volt-nevettem. Tudtam, hogy Harrytől tudja, ezért nem is firtattam.
-Egyébként..mindegy.
-Micsoda?
-Hát..-próbálta elterelni a témát, de én hamar vettem az adást és félbeszakítottam.
-Hát?
-Kezdődik az óra kislány!-ravaszul mosolygott és leültünk.
  Megkért hogy üljek mellé, hogy tudjunk beszélgetni. Amikor bejött a tanár magával hozta a lányt is aki őszintén mondva rohadt szép és érett volt.
-Gyerekek, Ő itt Taylor Swan, az új diáktársatok! Szeretném, ha kedvesek lennétek vele és segítenétek az elmaradásokban!-mondta a tanár nekünk, majd a lányhoz fordult.
-Kérlek foglalj helyet Harry mellett és nézd az ő könyvét!-mosolygott kedvesen.
-Rendben.-bájolgott Taylor.
Végül leült Harry mellé, aki szájtátva nézte minden egyes léptét. Próbáltam nem őket nézni, de a szemem minden másodpercben odavándorolt.
-Hé Lottie, ne ilyen feltűnően!-bökdösött hátulról Niall, aki láthatóan jól szórakozott, Zaynnel együtt a bénaságomon.
-Még csak nem is érdekel.-rántottam vállat.
-Mondták már, hogy jól hazudsz? Nem? Ezt meg tudom érteni.-nevetett Zayn.

**Harry szemszöge**

-Szia, Taylor vagyok.
-Szia, én Harry.-bámultam rá.
-Nézhetem a könyved?-mutatott az előttem lévő, csukott tankönyvre.
-Persze.-adtam át neki, Ő pedig középre tette, hogy mind ketten lássuk.
-És...van barátnőd?-hozta fel a témát Taylor. Picit hátrasandítottam, Lottie egész végig nézett, majd mikor elkaptam a tekintetét, gyorsan elfordult Zaynhez és beszélgetni kezdtek.
-Nincs.-fordultam vissza pár másodperc múlva.
-És kiszemelted?-egyáltalán nem tűnt rámenősnek, sőt. Tetszett, hogy ilyen nyitott.
-Most már van.-kacsintottam rá.

**Lottie**

-Most már van.-felelte csibész mosollyal. Ez a mondat nem fájt volna, ha tegnap nem azt kívánta volna, hogy csókoljam meg, ha eddig nem nekem tette volna a fejét, ha nem mondta volna azt, hogy ő nem az a kifejezetten rossz fiús alkat. Kösz szépen Harry Styles! Mikor kicsengettek, kiviharoztam az iskola mögötti parkba, mire azt gondoltam, bárcsak ne tettem volna. Harry és Taylor is ott nevetgéltek. Fátyolos szemekkel visszamentem az iskolába és átolvastam párszor a spanyol házimat. Nemsokára Zayn is besétált, Niallel az oldalán.
-Mi történt?-kérdezi Niall mikor becsukom a füzetem.
-Ők.-bökök az ajtón betoppanó alakok felé észrevétlenül.
-Mert?-szólal meg Zayn.
-Akár merre megyek, ők ott vannak. És Harry nem tudja, de nagyon fájt amit mondott. Hisz nemrégiben még..
-Még téged smacizgatott.-fejezték be a fiúk.- Szóval akkor az a baj, hogy olyan a szituáció, mintha Harry csak kihasznált volna, igaz?-pillantott rám Niall.
-Igen. Mondjátok fiúk, Harry nagy nőcsábász? Mint te, Zayn?-nevetek a végére.
-Igen.-vágja rá pimaszul az említett fiú.
-Koránt sem akkora mint, Zayn.-köhögi Niall.
-Értem.-merengek el.
Tehát Harry csak próbálja a jófiút játszani. Neki ez, hogy elhitette velem milyen jó arc és, hogy sosem állna szándékában, hogy megbántson csak egy hazugság volt a többi mellett, ellentétben Zaynnel akiről kilométerekről látszik, hogy maga a rossz és 100%-ban őszinte mindenkivel. Elméletem-amiben biztos voltam, hogy igaz- , egyszerre égetett és mosolyogtatott meg.
-Figyeld csak! Mosolyog!-kiált fel Zayn, mire Niall felragyog.
-Ritka pillanat.-feleli mosolyogva.
  Az óra elkezdődött, Harry egész végig csúfosan nézett rám. Valami nagyon böki a csőrét, bár nem igazán fúrta az oldalam, hogy mi.
Becsengetés után 10 perccel, Liam kopogtatott az ajtón, és spanyol bocsánatkérésbe fogott a tanárnak. Hamar lebeszélték és Liam helyet foglalt a mögöttünk lévő padban, persze rám azért rám mosolygott amitől furcsa jókedv ragadt rám.
Zayn mellett ültem, mivel neki kellett felelni és fikarcnyit sem tanult.
-Rendben Mr.Malik. Álljon fel kérem.-szólította a tanár.
Gyorsan elővettem egy kis cetlit és a szörnyen egyszerű kérdésekre, rögtön írtam a választ, így segítve Zaynt.
-Rendben, hozza az ellenőrzőjét! Ötös.
Az óra többi része a szokásosan telt. Én jegyzeteltem, Zayn pedig a pad alatt sms-ezett. Hamar kicsengettek és már csak egy matek volt hátra, mikor Harry félrehívott beszélni. Nem szerettem volna beszélni velem, de a végén beleegyeztem és bocsánatkérően pillantottam a két fiúra.
-Mit szeretnél?-kérdeztem közömbös kedvességgel.
A jókedv, amit Liam egy mosollyal okozott, nem akart elmúlni.
-Van valami közted és Zayn közt?-kérdezte Harry.
Elnevettem magam, persze a nevetésem nem őszinte volt. Sokkal inkább kényszerből jött.
-Nincs, Harry. Miért érdekel?
-Teljesen el vagy varázsolódva Lottie! Figyelsz te egyáltalán?-emelte fel egy picit a hangját.
-Mért volnék elvarázsolva? Figyelek, Harry, figyelek! Csak sajnos úgy gondolom azért siettetsz ennyire, mivel..
-Mivel mindjárt becsengetnek!
-Mióta érdekel téged, hogy mikor csengetnek?
-Mióta neked fontos, hogy Zayn közelében légy!
-Ennek semmi köze az előbbiekhez, Harry! De tudod mit? Nem is érdekel! Ha akarsz valamit, és tudsz értelmesen társalogni, akkor a mobilom be van kapcsolva, és otthon is megtalálsz! Ameddig nem vagy értelmes, addig pedig hagyj!-hangom magasabb lett, de ugyan olyan nyugodtan beszéltem, mint azelőtt. Végül faképnél hagytam és visszamentem a srácokhoz. Pontosabban a sráchoz, mivel Zaynt nem találtam ott Niallel.
-Na, mi volt?-kérdezte Niall.
-Harry szerint Zaynnel több van köztünk, mint barátság és ez nem tetszik neki.-nevettem fel.
Niall is felkuncogott, majd leültem elé a helyemre, ami ezen az órán Harry mellett volt.
Egész órán csendben voltam, meghúzódtam a pad végébe és szorgalmasan oldottam a feladatokat, mikor egyszer csak, Harry tolla bökte meg a vállam.
-Nem vagyok vírusos, közelebb jöhetsz, és még maszkot sem kell húznod.
Akármilyen harag van köztünk, valamelyikőnk mindig megenyhül. De most nem én leszek.
-Csak attól félek, hogy a figyelmetlenséged és a rossz kedved rám ragad.
-Nincs rosszkedvem és mitől vagyok figyelmetlen?-kérdezi.
-Az egész asztalt elfoglalod és azt mondod, hogy mennyek közelebb.- nevetem el magam halkan.
Gyorsan összepakolta a tankönyveit-amik közt még csak nem is szerepelt a matematika- , zsebre tette a telefonját ami pad közepén hevert, letette a táskáját és győzedelmesen a padra mutatott.
-Voala.-gyermeki mosolya újra előjött amit nem bírtam megállni kacagás nélkül.
Az utolsó 5 percre elpakolt, én pedig végül közelebb mentem.
Kicsengettek.
Kisiettem a teremből, egyenesen haza vettem az irányt. El is felejtettem, Niallt és Zaynt sőt, még Harryt is. Bár a Harrys dolog nem ment sokáig, mivel épp megpillantottam Őt, és Taylort. Az egyik pillanatban még csak nevetgéltek, de a másikban már csókolóztak. Nem volt jó érzés látni. Elkezdem sírni, és hazafutni, de valaminek neki estem. Vagy inkább valakinek..
-Sajnálom.-kértem elnézést, és már szaladtam is volna tovább, ha az illető nem szól utánam.
-Várj Lottie!-siető lépteket hallottam, és a másik pillanatban már előttem állt. Hosszú lábait farmernadrág takarta, izmos felsőtestét egy tökéletesen simuló, bézs színű póló fedte el a nyilvánosság elől. Liam volt az illető akiben megbotlottam.
-Sajnálom, de sietnem kell.-feleltem, miközben szemeimet törölgettem.-A bátyámnak nem tetszene, ha későn érnék haza.
-Ma nem volt túl sok óránk, és nem hiszem, hogy Louis annyira aggódna érted háromnegyed egykor, hogy haza kelljen rohannod.
Elfelejtettem, hogy ő a legjobb barátja Lounak, ami ez esetben nem volt túl jó.
-Gyere, hazakísérlek. Jó?-kérdezte, bár tudtam, hogy aggódó természete miatt, akkor is el fog kísérni, ha nemet mondok.
Így hát csak bólintottam egyet és hazafelé vettük az irányt.
-Miért sírtál?-kérdezte.
-Ne-nem is tudom.-válaszoltam.
-Mostanában gyakran van rosszkedved. Látom a suliban.-húzta el a száját szomorkásan.-Meg a bátyád is szokta mesélni, hogy nem csinálsz semmit, csak beülsz a szobádba és olvasol meg tanulsz.
-Szoktatok rólam beszélgetni?
-Persze. Minden nap szóba kerülsz.-mosolygott, amitől valami oknál fogva, megint jobb kedvem lett ami meg is látszott.
-De miért?-kérdezősködtem.
-Louis gyakran kérdezi, hogy milyen vagy az iskolában, mit csinálsz..kivel vagy.-a végét picit elhúzta és rám pillantott, mire akaratlanul is felsóhajtottam.
-Tudom, hogy most is Ő a baj. De nem bírom fel fogni, hogy tud minden aprósággal megbántani.
-Mármint a bátyám?-nevettem el magam.
Elmosolyodott.
-Nem, Harry. Tudom, hogy most is ő a baj.-ismételte meg.
-Most nincs baj.
-Akkor miért sírtál?
-Mert akkor még volt.
-Most már nincs?-mosolygott pimaszul.
-Nem érzem, hogy bármi is bántana.
Pont megérkeztünk, mikor szólásra nyitotta a száját.
-Találkozunk holnap.-mosolygott és egy puszit lehelt a homlokomra.
Fülig érő szájjal besétáltam az ajtón, majd bekapcsoltam az Imagine Dragonstól a válogatás zenéimet. Nem telt el sok, csöngettek.
-Megyek!-kiáltottam még mindig mosolyogva.
A zenét nem halkítottam, csak odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. Nem várt személlyel találtam szembe magam.
-Mit keresel itt?-kérdeztem Harryt.
-Azt mondtad, ha tudok értelmesen beszélgetni, akkor megtalállak itt.
-Azt is mondtam, hogy hívni is tudsz.-vágtam vissza.
-Túlságosan megsértett vagy ahhoz, hogy fölvedd.
-Ezt eltaláltad, nem vettem volna fel.
-Így csak a váratlan betoppanás maradt.
-Szóval, mit szeretnél?
-Megtudni,hogy mi a bajod. Oké, hogy matekon nevettünk, de eléggé ismerlek már ahhoz, hogy tudjam, nem volt őszinte nevetés.
-Oké, nem volt az.
-Szóval, mi a baj?
-Csoda csomagolásba burkolt, két lábon járó fájdalom. Mi az?
-Charlotte Tomlinson.-mosolygott.
-Helyett Harold Edward Styles. Én tudtommal nem bántalak minden egyes tettemmel. Vagy rosszul tudom?-tértem a lényegre.
-Mi volt ma a bajod?-hát persze, hogy nem érdekli az én kérdésem.
-Szerinted fogyatékkal élő vagyok? Esetleg nem látok, vagy hallok?-mosolyogtam,bár teljesen hamisan.
-Ne mosolyogj így. És mégis mit hallottál, illetve hallottál?
-Téged.
-Fáj a látványom?-nevetett közömbösen.
-Az fáj, ahogyan kijátszol.
-Térj már a lényegre, nincs időm itt ácsorogni!-kiáltotta. Ez most mi volt?
-Ha nincs időd, akkor nyugodtan el mehetsz! Nem tartalak fogva, és póráz sincs a nyakadba, ahogy látom, szóval szia!-kitoltam a küszöbről és becsaptam az ajtót.
Hogy fájt-e? Nagyon. De, ha neki nincs ideje, akkor nem fogok feleslegesen-nagyobb-vitába folyamodni.
Nem telt el öt perc, de már kopogtak.
-Nem nyitom ki azért, hogy veszekedhess velem.
-Oké, akkor kintről veszekszem, amiért nem engedsz be!-válaszolta tréfásan.
Kinyitottam az ajtót, mivel felismertem a bátyám hangját.
-Bocsi, Louis. Azt hittem nem ti vagytok azok.-vakargattam a tarkóm zavartan és köszönésképp intettem egyet Liamnak.
-Kivel nem akartál veszekedni?-kérdezi még mindig mosolyogva.
-Na, szerinted?-nevet fel Liam.
Louis értelmetlenül rám pillant, majd felsóhajt.
-Az a Harry gyerek volt az?-feszül ívbe Lou háta.
Válaszul csak bólintok egy alig észrevehetőt.
-Nem kéne ide engedned! Nem kéne beszélgetned vele és nem szabadna közel engedned magadhoz!-tér ki a hitéből.
-Eltiltasz az osztálytársamtól?-kérdezem némi gúnnyal, higgadtan.
-Ha még egyszer megbánt, nem találkozhatsz vele az iskolán kívül! És tudod, hogy észreveszem, ha bajod van! Liam pedig be tud számolni a találkozásaitokról! Ezzel pedig a vita lezárva!-fordult hátat és lepakolta a táskáját.
Félve pillantottam a bőrkabátot viselő, Liamre.
-Spicli leszel?-kérdeztem suttogva.
Elmosolyodott. Gúnyosan.
-Nem.-mondta és ő is elment a nappali felé.
Ezzel a lendülettel én is feltrappoltam a szobámba, becsuktam az ajtót és gondolkozni kezdtem, Louis döntésének előnyein és hátrányain. Végül oda jutottam, hogy azok amik mellettem állnak: Harry nem tud bántani, hisz suliban nem jön oda hozzám maximum, ha nagy szüksége van arra, hogy megbeszéljük.
Hátrány: az is bánt, ha nem jön oda, és így is látom, ahogyan smúzol az iskolában, Taylorral.
Előny: több időm lesz beszélni Liah-val. Mostanában elhanyagoltam.
Hátrány: Hiányolni fogom az üzeneteit, a hangját, a mosolyát.
  Nem jutott több eszembe, pedig biztosra tudtam, hogy ha jobban elgondolkozok, kismillió előnyt és hátrányt találtam volna.
  Végül mikor már nagyon untam magam, kitakarítottam a szobám, a fürdőszobám, megcsináltam minden házit, és leültem olvasni. Mikor már teljesen belemerültem a válogatott novelláimba, a telefonom rezgése hozott vissza a valóságba.
"Louis el ment a boltba, felmehetek hozzád? Félek egyedül. L."
Gondolkoznom sem kellett azon, ki lehet az 'L.' Tudtam, hogy Liam az. Gyorsan bepötyögtem, hogy 'Gyere'. Fél perc sem kellett, már fent volt. Mikor meglátott szélesen elvigyorodott.
-Mit olvasol?-szúrta ki egyből az ölemben tartott könyvet.
-Neil Geiman novelláit, Tükör és Füst. Ismered?-kérdeztem, bár számítottam a nemleges válaszára.
-A kedvencem a Szent Grál.-mosolygott fényesen.
-Helyes vagy, és még tanult is.-nevettünk fel.
-Csak könyvmoly. Meg persze helyes.-vigyorgott.
-Louis melyik boltba ment? És minek?-úgy tűnt, mintha terelnék, pedig komolyan érdekelt.
-Nem tudom melyikbe, de sörért ment.-felelte feszülten.
-Minek?-kérdeztem.
-Lesz egy kisebb buli, itt nálatok és elment megvenni a 'hozzávalókat'.-mosolyodott el.
-Szóval kismillió, ismeretlen ember fogja széthányni a wc-t, a zene üvölteni fog egész éjszaka, ittas állapotban lévő kamasz fiúkkal és ittas fiúkra váró, kamasz lányokkal lesz tele a házunk? Fogok legalább egy embert rajtatok kívül ismerni?-fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
-Hú, de nagy tüdőd van!-neveti el magát.-Zayn, Niall és Eleanor is itt lesz. -feleli.
Rossz volt, hogy nem hallottam Harry nevét. Nyilván nem is jönne át. De azért jó volt elmerengeni benne.
-Louis honnan ismeri őket?-kérdeztem.
-Zayn és Niall nagyon jó barátaim, sűrűn átjönnek, és általában Louis is ott van. És eléggé összehaverkodtak.-mosolya nem szűnt egy fokkal sem. Ez engem is mosolyra késztetett.
-És Eleanor?-kérdeztem.
-Őt én hívtam, hogy megismerkedjenek Louissal.-ravaszul vigyorgott.
-És erről a szándékról ők nem tudnak.-jelentem ki.
-Igen. Egyébként az előbbi kérdésedre a válasz az, hogy nem leszünk olyan sokan és a fiú-lány dolog szóról-szóra igaz, de van kocsijuk, szóval a probléma megoldva.-nevetünk fel.
-És ti? Miután mindenki lelép, veletek mi lesz?-vigyorgok még mindig.
-Louis a wc-ben alszik én meg valamelyik asztal alá befekszem.
-Ezek szerint mégsem lesz olyan kicsi a buli.-nevetek.
Válaszul csak elmosolyodik.
-Te is lejössz majd?-kérdezi reménykedve.
-Ki van zárva! Inkább elolvasok egy könyvet.
-Stréber kislány.-kuncog, mire vállba bököm.
-Inkább óvakodó és távolság tartó, mint stréber. Egyébként a stréber és a szorgalmas közt sok különbség van!-tartom fel a mutató ujjam.
-Fejtsd ki, kérlek!-meglehetősen jól szórakozik.
-A stréberek akarnokok, minden elvárásnak megfelelő személyek, akik ráadásul képesek nyalni egy személynek a jobb küllem végett. A szorgalmas emberek a saját becslésükre iparkodnak a jobb dicséretért, nem hanyagok és ettől eltérően van életük a tanuláson kívül. Eljárnak a haverjaikkal, szerelembe esnek, és van idejük veszekedni a testvérükkel.-fejezem be a mondatot.-Persze rám csak az utolsó igaz.-csendesítem el, mielőtt megszólalna.
-Nem tudsz becsapni.-kacsint.
-Lehet, hogy nem is akarlak.-mosolyodok el.
-Ha jól hallom meg jött, Louis.-szólal fel.
-Igen. Ömm, visszatérve Louisra, bocsi az előbbi megjegyzésemért.-húzom el a számat.
-Nem érdekes. Nem fogok Lounak semmit mondani.-nevet, majd kimegy.
Egy önelégült sóhaj kíséretével, felvettem a könyvet és tovább olvastam.
  Később, jött egy üzenetem, Nialltől, hogy:
"Szerintem meg kéne beszélnetek..persze én nem szólok bele. N."
Hamarosan Zayntől is megjött az üzenet, miszerint szerinte is meg kéne beszélnem a dolgot, Harryvel.
Természetesen utána, Ő is írt.
"Hívhatlak? H.xx."
Gyorsan bepötyögtem egy 'igen'-t, de csak a két fiú miatt.
Már meg is zendült az Arctic Monkeys-tól az R U Mine? című dal, ami Harry hívásjelzője volt.
-Szia.-szóltam bele.
-Szia cica. Bocsánat a kirohanásomért. Elmondod akkor, hogy mit láttál?-kérdezte bűnbánóan.
A jókedv, amit Liam okozott pár perce, az rögvest el is szállt az emlékképtől.
-Van időd?-kérdeztem kissé gúnyosan.
-Rád mindig van.-felelte gyöngéden, én meg láttam magam előtt ragyogó féloldalas mosolyát.
Elmosolyodtam.
-Taylorral láttalak ma.-kezdtem bele.
-És, féltékeny vagy?-élesebb lett a hangja.
-Nem vagyok féltékeny!-haraptam le.
De, az vagyok.
-Akkor miért voltál olyan ellenséges, és miért érdekel, hogy kivel voltam?
-A csókot is láttam, ha már itt tartunk.-szánalmasan elvigyorodtam.
-Véletlen történt.-szólal meg némi habozás után.
-Véletlen fölé hajoltál, véletlen átkarolta a nyakad, és te véletlenül megcsókoltad. Végül is, előfordulhat. Csodálom, hogy az eső nem kezdett el hirtelen esni, és nem lett szivárvány.-csúfondárosan felnevettem, mire hallottam, ahogy idegesen beszívja a levegőt, majd szakadozva kifújja.
-Ne légy bunkó!-szól rám.
-Azt hittem azért szóltál Niallnek és Zaynnek,  hogy küldjenek nekem üzenetet és, hogy te is azért hívtál fel, hogy megbeszéljük a dolgot.
-Igen, de ameddig bunkó és meggondolatlan vagy, addig nem tudunk beszélgetni.
-Nem vagyok sem bunkó, sem meggondolatlan! Tudom mit beszélek!
-Louis eltiltott tőlem?-tért rá másra.
-Félig-meddig. Azt mondta, ha legközelebb megbántasz-merthogy szerinte, biztos lesz legközelebb-akkor nem találkozhatunk iskolán kívül. Nem beszélhetünk telefonon, sms-ben és az iskolában is csak nagyon keveset. Elég komolyan gondolta.-rántottam vállat, bár azért rossz volt belegondolni abba, hogy nem beszélhetünk.-De te ezt honnan tudod?
-Zayn mondta. Neki pedig Louis. Jóban vannak.
-Tudom.-felelem.-De most nem ez a lényeg! Nem fogunk tudni beszélgetni, és ráadásul még azt is.. Nem érdekes.-tereltem el.
-Mit kezdtél el?-hallottam hangján, hogy megfeszül.
-Semmi, semmi.-felelem.
-Mit kezdtél el?-kérdezte vontatottan, kicsit dühösebben.
-Semmit, nem fontos!
-Lottie! Mi a szart akartál?-emelte fel a hangját.
-Harry, hagyjuk! Nem érdekes, már el is felejtettem, oké?!-hazudtam.
Nem válaszolt, én pedig kinyomtam..
Pár órával később, már kezdtek megjelenni az emberek a házban, hoztak pár üveg szeszes italt, majd elkezdtek iszogatni.

5.Rész

  Miközben kanalaztam a müzlimet és rádiós fiút hallgattam a legfrissebb hírekkel, az egyiknél felcsillant a szemem. "Készüljenek a romantikus estékre mert ma, holnap és egész héten, este tíz-és hajnali egy között csillaghullás várható!"
  Egyből bekattant, hogy ez is benne lesz Harry szülinapi tervében. Mikor végeztem, a tányéromat a mosogatógépbe tettem és fogat mostam, Louis sietett le a lépcsőn talpig felöltözve, indulásra készen.
-Indulok a suliba! Jó legyél! A pulton van a kulcs, hogy be tudj zárni!-lép ki az ajtón miután homlokomra nyom egy puszit.
-Várj!-szólok utána mire riadtan figyel.-Csak azt szeretném mondani, hogy ma este nem...
-Nem jössz haza?-kerekedik el a szeme.-Fiú van a dologban?-mielőtt visszalépne az ajtón, hogy hosszasan megbeszéljük ezt a dolgot vissza terelem a házon kívülre és szavába vágok.
-Nem, dehogy! Mármint nem úgy, ahogy te gondolod!-mély levegőt veszek és gyorsan elhadarom az egészet.-Harrynek szülinapja van és meglepetést szerzek neki. Szia Loui!-csukom rá az ajtót és megkönnyebbülésként kifújom a levegőt.
  Nem sokkal később a telefonom elkezdi játszani az Arctic Monkeys-tól a R U Mine? című dalt. Figyelembe sem véve Harry hívását kiviharzok, az ajtót bezárom és sietek a fekete járműhöz. Harryvel két puszival letudtuk a köszönést, majd bemutatkoztam a két mögötte ülő fiúnak, Zayn Malik-nek és Niall Horan-nak. Ők azok a srácok, akik megfigyeltek első nap.
  A két srác igencsak barátságos és jóképű. Egész idő alatt csak hülyéskedtünk, bár Hazzát valami bántotta.
Nyilván az, hogy egész nap fel sem köszöntöttem, mivel így úgy gondolom, hatásosabb lesz majd a kis meglepetésem a számára.
  Ebédnél letisztáztam Zaynnel és Niallel a délutánt, miszerint suli után elmennek hárman amerre akarnak, majd öt óra fele visszalopom Őt. Könnyű volt megtalálni velük az összhangot, kedves srácok.
*Óra előtt*
Épp leülni készülök, mikor Harry leszólít.
-Lottie!
-Igen?
Rövid tépelődés után megszólalt.
-Nem tudnád oda adni a házit?
-Ez igazán rögtönzött Styles. Mondd mit szeretnél valójában!-szólítom fel.
-Mit gondolsz a srácokról.
-Egész kedvesek. De már találkoztam velük ezelőtt, csak nem váltottunk még fél mondatot se egymással.-mosolyogtam barátian.
-Aha.-ironikusan mondta.
-Aha.-ismételtem mit sem sejtve.-És, foglalt ez a hely?-böktem a mellette lévő székre.
-Ami azt illeti.-mosolyog, mint aki megnyerte volna a Monopolyt.
-Rendben.-előrebotorkáltam az egyetlen üres padhoz és lepakoltam. Megvárta míg kitettem minden cuccomat, majd előre kiáltott.
-Lottie! Nem ülnél mellém?-szája a füleiig ér vigyorában.
-Játék volnék számodra?-kétértelműen kérdeztem, tréfásan és komolyan. Jól át gondolta mit mondjon, érezte a sejtelmességet és a mondatom súlyát.
-Nők és a kérdéseik. Az ilyen kérdésekre van saját ügyvédem!-mosolyog, majd biccent egyet a fejével.
Felpakolok mindent, és odasétálok mellé.
-Ezt a helyet neked foglaltam!-diadalmasan mosolyog.
Az óra további része mókásan telt. Az osztályfőnökünk a teremről beszélt, hogy nem elég otthonos és döntsük el ki mit hoz a díszítésére. Én és Liam pár liter festéket, Harry, Niall és Zayn pedig posztereket hoznak. Az osztály többi tagja leharcolta egymással a dolgokat.
-Milyen posztereket hozol?-kérdezem.
-Bandák, focisták, Én kicsi pónim.-a végére elnevettük magunk.
-Milyen bandák?
-Nirvana, Arctic Monkeys, Ramones. Ezekből több van.-vont vállat.
-Ó.
-Mi az?
-Amint behozod, készülj arra, hogy el fogom lopni őket.-nevetem el magam.
-Szívesebben adom neked.-mosolyog.-És te milyen színt hozol genyakirállyal?-céloz ezzel Liamre.
-Liam a neve, és én kékre gondoltam. Egyébként mi a bajotok egymással?
-Nem érdekes.
Kicsengettek, én pedig elviharoztam Harry elől. Hazasiettem, lepakoltam a táskámat és már intéztem is a dolgokat. Nem sokkal később Louis is hazaért.
-Szia.
-Szia húgi. Milyen napod volt?
-Egész jó.-vonok vállat.
-Mégsem mész Harryvel?
-Délután találkozunk.-mosolygok.
-Rendben. Egyébként, akkor egy atom nagy bulira számíthatok, igaz?
-Nem.
-De ugye szűz leszel mikor hazaérsz?!
-Louis! Állj!-zavaromban a hajamat birizgálom.-Csak mi ketten leszünk.
-Ó! Ez esetben a kérdés ugyanúgy fent áll.
-Louis! Harry nem egy pszichopata vadállat! Csak barát.-nevetek.
-Oké, oké. Bocs. És mit terveztek?
-Piknik, este pedig hullócsillag nézés.
-Akkor ma már ne várjalak?
-Akkor elmehetek?-ragyog fel a szemem.
-Oda mész ahová csak akarsz, csak tudjam!-kacag.-Éjjel várlak!-ad egy puszit, majd megy is tovább.
-Te tudod én hova megyek, én is tudhatom?-mosolygok.
-Liamnél leszek.
-Rendben. Szia.
-Szia.

  Elkészülődtem, sütöttem muffinokat, egyet pedig különösen kidíszítettem. Cukormáz,hab, gyertya és egy "Harry" felirat. Ez lesz az Ő óriási tortája. Elcsomagoltam mindent, pokrócot, italt, ételt és felhívtam.
-Szia cica.-szól a telefonba.
-Szia. Ötkor tudunk találkozni a pataknál?
-Persze!-örül fel.
-Hozd a spanyol könyved is! Na szia, puszi.
-Ó, oké. Puszi.

  Még morfondíroztam azon, hogy mi kéne, amivel jól elütöttem az időt. Négy óra harminckor felhívtam Niallt.

*Niall szemszöge*
-Bocsi srácok, ezt fel kell vennem!-szólok Harryéknek.
-Ki az?-tudálékoskodik az ünnepelt.
-Egy lány.
-Csak nem becsajoztál?-nevetve vállba bök.-Ki vele! Ki az?
-Lottie.
-Mi?
-Mármint...nem, nincs köztünk semmi, csak Ő hív. Bocsi, fel kell vennem.-mászok ki a kissé kellemetlen szituációból.

-Szia Lottie.-megyek arrébb, közben Harry a szemével követ.
-Szia Niall. Bocsi, hogy zavarlak, de el tudnád indítani?
-Már zavarom is.-nevetünk, mire Harry hirtelen rám pillant.
-Egyébként nagyon necces volt?-kérdezi Lotti.
-Csak meg tudna ölni a szemével.-mosolygok.
-Sajnálom. Na szia.
-Szia.

-Harry!-szólítom meg.
-Mi van?
-Ne már haver! Épp el akarlak hozzá zavarni!
-Ja spanyolozni.-búslakodik.
-Ja, én is szomorú volnék, ha egy csaj franciázás helyett spanyolozni hívna.-avatkozik közbe Zayn is mire hangosan felröhögünk.-De ez még nem fordult elő.-kacsint.
-Na de mennem kell. Sziasztok srácok, és kösz a kikapcsolódást!-int el és már ott sincs.

*Lottie*
Nem kellett sokáig várnom, Harry hamar odaért. Lehajtott feje búsan helyezkedett el nyakán
-Szia Harry!-mosolygok örömtelin.-Mi a baj?
-Szia, itt a spanyol.-mutatja a könyvet mire felnevetek.
-Spanyolozni akarsz a 17. szülinapodon? Ennyire stréber volnál?
-Micsoda?-csillan fel.
-Komolyan azt hitted, hogy elfelejtem?-ugrok a nyakába.
-Igen! Az egész napomat befolyásolta a tudat, hogy elfelejtetted!-vihorásztunk.
-Ezek szerint a fiúk tartották a szavukat és nem szólták el magukat.
-Ők is tudták?-vonja fel a szemöldökét.
-Persze! Ha nem ismerteted meg velem Őket, most nem láthattam volna pár perccel ezelőtt azt a hülye fejedet ilyen boldognak!-nevettem fel, mire Harry a fűbe rántott.

  Ettünk, beszélgettünk, majd feltette a kérdést.
-Meddig leszel velem?
Válaszom szerencsére boldogította.
-Egész nap. Na de, jöjjön a várva várt tortád!-azzal elővettem egy kicsi tárolódobozból a szépen kidekorált muffint és meggyújtottam a rajta ékeskedő gyertyát.
Hangosan felröhögött.
-Kívánj mielőtt elfújod!-figyelmeztettem.
Gyerekesen összeszorította a szemét, majd pár másodperc múlva elfújta. Kivette a kezemből az apró süteményt, beleharapott és a többi részét az orromra kente. A váratlan meglepetéstől felsipítottam, levettem az orromról gy kis morzsát és lenyaltam az ujjamról. A többit egy szalvétával letörölgettem.
-Nem is olyan rossz.-nyammogtam.
Harry kinevetett,azután kivett két újabb szendvicset, az egyiket az előttem lévő papírtányérra helyezte, a másikba pedig egy óriásit harapott.

  Teltek múltak az órák, mígnem az égbolt sötétkék színbe burkolódzott és apró fénylő pontocskák meg nem jelentek rajta. Ekkor Harryvel kifeküdtünk a plédre és szemügyre vettük a csillagokat, majd gőzerővel azt vártuk, hogy egy hullócsillag elsuhanjon a szemünk előtt.
-Wow! Gyorsan kívánj valamit!-böktem oldalba a szülinapost.
(gif)
-Csókolj meg.-suttogta becsukott szemmel. Feltehetően úgy hitte, hogy magában mondja.
Hosszasan ránéztem, ajkamba haraptam, felé hajoltam és egy gyöngéd, érzelmes csókot leheltem ajkára.
 Szemei kipattantak és értetlenkedve nézett mikor eltávolodtam pár másodperc híján.
-Nem magadba mondtad.-pirultam el.
-Mostantól azt hiszem hangosan fogok gondolkozni.-mosolyodott el.
-Szülinapod van! A többi alkalom nem biztos, hogy meghiúsul!-böktem játékosan vállba.
-Nem biztos?-emelte ki azt, amit legjobban eldugtam a mondatomban.
-Nem ez a lényeg, a lényeg az, hogy én csak valóra váltottam a kívánságodat! Most pedig, ha nem haragszol felhívom a bátyámat.-nevettük el magunk a vontatott beszédem végett.
-Ha nem haragszol, én az édesanyámat!-felelte Harry.

  Megbeszéltük, hogy ennek a napnak nem szívesen vetnénk véget, így hát arra folyamodtunk, hogy itt sátorozunk.
-Szia Louis, felébresztettelek?-kérdeztem, bár nyilván nem mivel hangos zene ütötte meg a háttérből a fülemet.
-Szia, nem, ma Liamnél alszok. Mit szeretnél?
-Ó, oké! Csak azt szeretném kérdezni, hogy itt sátorozhatunk-e a partnál.
-Micsoda? A szabadban? És ha lebetegszel? Már is hiányozni akarsz?-Louis úgy tud viselkedni mint valami édesanya.
-Igen. Mármint, nem nem akarok lebetegedni, de..és ha haza megyünk?-adtam be a derekam.
-Akkor nem baj, de miért olyan fontos, hogy együtt aludjatok?-Louis agya erősen dolgozott a további anyáskodó kérdéseken és továbbra sem állt le a rossz gondolatok kiképzéséről.
-S..nál..m...ak...zik...vo..al...sz..a!-ráztam le sietősen.
Hallottam, hogy belemormog, de addigra, hogy megértsem mi, már le is tettem. Rápillantottam a velem háttal álló telefonáló fiúra.
-Oké anya. Én is. Oké anya. Oké. Szia. Én is.-ismételgette a szavakat egyhangúan Hazz a telefonba mire elmosolyodtam. Letette és felém fordult.
Egyszerre kezdtük el rázni a fejünket ami mindkettőnket megmosolyogtatott, ám nekem volt egy 'DE' válaszom is.
-De, azt megengedte, hogy nálunk aludjunk!-szóltam halkan.
-Nekem csak azt tiltotta meg, hogy itt aludjak.-vigyorgott ravaszul.

Összeszedelődzködtünk és elindultunk Harry autójához. Bepakoltuk a dolgokat, majd sietősen elvezetett a házunkig.

  Kipattogtattam két csomag kukoricát, kivettem a hűtőből két üveg baracklevet, majd felmentünk beszélgetni a szobámba.
-Most én kérdezek, oké?-csaptam be a hátam mögött az ajtót.
-Rendben főnök!-tett a szájába pár szem kukoricát.

  Épp feltettem volna a következő kérdést, mire Harrynek megcsörrent a mobilja.
-A fiúk azok, kihangosítom!-szólalt meg. Bólintottam.
-Csá Hazza! Mikor menjünk eléd reggel?-szólt bele Zayn, rekedtes hangon.
-Nem kell jönnötök, ha mégis akkor Lottiékhoz vezessetek.-mondta Harry közömbösen.
 A fiúk fel "húúú!"-hogtak.
-Nem azért ti bal herék!-nevette el magát Harry, mire nekem is leesett.
Csendben hallgattam, ahogyan oltogatják egymást.
-Aha, oké, milyen volt a spanyol?-nevetgéltek.-Megtanultad mit jelent az, hogy estúpido? (értsd:hülye)
-Jóéjt srácok!
Ezzel lenyomta, majd hangosan felnevettük.

  Harry elment lezuhanyozni, én meg addig megágyaztam magamnak a földön. Én még előtte lezuhanyoztam. Pár perc múlva becsörtetett a szobámba félmeztelen állapotban nekem meg ügyelnem kellett, hogy a számat csukva tartsam. Rám pillantott, elnevette magát, majd hirtelen átváltozott az arcmimikája.
-Kizárt, hogy letúrjalak az ágyadról.-jelentette ki.
-Nem túrsz le.-rázom a fejem.
-Nem érdekel, menj fel az ágyra, majd én alszok lent!
-Nem. Nem foglak letenni a földre.-nevettem el magam.
-Menj fel az ágyra!-kért.
-Nem.
-De, menj fel, hideg van és meg fogsz fázni!
-Szeptember vége van! Most múlt el a nyár!-vágtam vissza.
-Akkor sem aludhatsz a földön.-nézett mélyen a szemeimbe.
-Nem fogok felmenni Harry!
-Akkor felteszlek én!-válaszolta.-Alszol az ágyon?
-Öhm..Nem.
-Kérlek.
-Egy feltétellel!-várattam meg a mutatóujjam feltartásával.
-Igen?
-Aludj mellettem.
 Befeküdtünk az ágyba és egymás felé fordultunk.

-Most, hogy lefürödtünk és vacsiztunk is-böktem a popcornos tálra.-most már kérdezhetek?!
-Kérdezhetsz.-felelte fojtott vigyorral.
-Hány évesen csókolóztál először?
Egy picit gondolkozott, majd megszólalt.
-Tizenegy azt hiszem.-nevetett.-Te hány évesen csókolóztál először.
-Tizennégy.-vontam meg a vállam.
-Hogy hívták?
-Alex. Legjobb barátnőm fiúja volt.-szégyelltem magam még most is, ha belegondoltam.
Harry egyáltalán nem találta ezt rossznak vagy gonosz cselekvésnek, sőt! Elmosolyodott.
-Nem volt vicces.-durciztam.
-Azon nevetek, hogy Te, aki olyan visszahúzódó, zárkózott és becsületes első látásra, hogyan tudtad megcsókolni a legjobb barátnőd pasiját?-mint mindenki másnak aki tudja ezt a történetet, Harrynek is ez volt az első kérdése ami nem lepett meg.
-Nem én kezdeményeztem! És nem is akartam. Csak megtörtént.
-Mesélj a múltadról.-kért.
-Úgy volt, hogy én kérdezek!-mosolyogtam.
-Annyi időnk van még a kérdéseidre.
-Mért halogatod?
Nem felelt csak nézett.
-Nem szeretnél beszélni róla?
-Nem tudom.
-Éppen ezért kérdeznék.-suttogtam.
-Mit?
-Mondjuk, hogy hívják a szüleidet? Vannak gyerekkori képeid? Szűz vagy még? Hogy hívták az első szerelmed? Van testvéred? Tört már el valamid? Milyenek voltak az általános iskolás éveid? Mióta ismered Zaynt, Liamet és Niallt?
Felnevetett mikor abbahagytam a kérdezgetést.
-Látom tényleg be vannak tárolva a kérdéseid.-zavartan elmosolyodtam.-Szóval, az anyukám neve Anne az apámé pedig Des. Anyunak rengeteg kis kori képe van.-vakarta meg fejét.-mind szörnyű! Az első szerelmem..anyunak mikor kicsi voltam mindig azt hajtogattam, hogy Ő az én első szerelmem.-nagyot nevettünk, viszont ez a kijelentése nagyon aranyosan hangzott.-Van egy nővérem, Gemma és még szűz vagyok. Focizás közben egyszer nagyot estem és eltört a lábam. Zaynt, Niallt és Liamet mind az óvodában ismertem meg. Az általános számomra jól telt, csak a tanulással nem voltam soha megbékélve.-fújta ki a levegőt.-Mindre válaszoltam?
-Igen. De még mesélhetnél magadról!
-Mit?
-Mindegy, szeretnék minél több dolgot megtudni rólad.-felültem törökülésbe, ő pedig követett.
-Hát, a szüleim elváltak még kiskoromban, Liammel régen barátok voltunk, a teljes nevem Harold Edward Styles és egyszer a nővérem benyitott mikor..mindegy.
-Nem, nem az. Mikor nyitott be?-kíváncsiság fúrta oldalam. Harry fenevetett, ahogy belegondolt.
-Volt nyolcadikban egy lány, segített tanulni és olykor átjött hozzánk. Többet érzett, nekem is bejött és majdnem...matek helyett majdnem a franciánál kötöttünk ki, csak Gemma benyitott hozzánk. Jófej volt mert anyunak semmit nem mondott, csak eléggé kínos szituáció volt.-nevette el magát. Erőltetetten elvigyorodtam. Más esetben vele nevettem volna, de ez most nem ment.
  A történet egészen addig érdekelt míg meg nem hallottam azt, hogy "nekem is bejött.." innentől teljesen eluralkodott egy érzés a mellkasomban. Mintha valami kitörni szeretne onnan, de még sem. Ha nem tudnám, hogy az lehetetlen, azt mondanám féltékeny vagyok.
Hazz gyanakvóan nézett rám, szemeit égetve éreztem lehajtott fejemen.
-Féltékeny.-suttogta.
-Hm?-kaptam fel a fejem.
-Féltékeny lettél!-nevetett fel.
-Nem igaz!-vágtam hozzá egy párnát.
-De!-mosolygott, majd közelebb jött és átkarolt. Morcosan próbáltam kiszabadulni fogságából, de akaratlanul ott ragadtam. Nem sokkal később elaludtunk egymás karjai közt.

Sziasztok! Sajnálom, hogy egy..khmm.."picit" elhanyagoltam a blogot, de  elkezdődött a suli, rengeteget kell tanulnom és a könyvtárba mindig ülnek a gépnél szóval, ha már kiválasztottam egy könyvet vagy megírtam a házit, akkor sem tudok leülni ott és nekiállni blogolni.. 
Viszont remélem, hogy tetszett ez a rész és mindenképp hagytok magatok után mancsnyomokat.:)
-B.Moncsi. Xx. 

4.Rész

*Reggel*

Épp indulni készülök mikor csengetnek. Sietek kinyitni az ajtót de Loui beelőz, mint aki már várta volna az ajtó mögött álló személyt. Igen, ezer biztos, hogy várta ugyan is Liammel találom szembe magam.

-Itt a kísérőd!-mondja Louis diadalittasan.

-Mi?-kérdezem hitetlenkedve.-Louis! Már tegnap elmentem egyszer suliba és sikerült eljutnom! Hidd el, másodszorra is menni fog!-kicsit dühös a hangom de hamar lenyugszom.

-Nyugi van Lottie! A bátyád kért meg, és amúgy is egy osztályba járunk.-mosolygott hősiesen Liam.

-És tegnap miért nem jöttél?-kérdezem.

-Első tanítási nap az nálam a "készüljünk fel a holnapra egy nagy alvással" nap.-nevetnek.

-Jó. Akkor induljunk! Szia Loui.-mosolygok rá és kifelé kezdek sétálni.

-Sziasztok!

***

Az út némán telt. Liam olykor-olykor felsóhajtott, mint aki a mondandójába szeretne belekezdeni, olyankor felfigyeltem rá, de még se szólalt meg. Mind ketten a gondolatainkba merültünk, bár én nem gondolkoztam sok mindenen, csak azon, nehogy elfelejtsem az eddig ismert tanárok nevét.

Lassacskán megérkeztünk az iskola elé én pedig Harryvel szembe találom magam.

-Szia Harry!-köszönök.-Ő itt...

-Szia Lottie! Ő a barátod?-ha nem mutatná ennyire ki, akkor talán el se hinném, hogy féltékenység égeti a szemét.

-Nem.-vágom rá hirtelen.

-Lottie! Ülsz mellém?-kérdezi Liam.

-Harry mellett kell ülnöm, bocsi.-mondom kedvesen Liamnek.

Harry elmosolyodott és ravaszság tükröződött szemeiben de a fene se tudja mért.

-Hát oké, bejössz?-kérdezi picit csalódottan.

***

Első óránk ismét matek volt. És észrevettem, hogy az utolsó is. Ez a nap elég gyorsan elment hála istennek!
  Liam ragaszkodik hozzá, hogy hazakísérjen de mondom neki, hogy ne mivel én még nem megyek haza. Beleegyezik és hazamegy. A suli mögötti parkban várom Harryt akinek van még plusz egy órája. Öt perc sem telik el, mióta  itt vagyok, de Ő már mellettem áll.

-Mit keresel itt Harry? Órán kéne már lenned!-lepődök meg.

-Nyugi van.-kacsint.-Elmarad a biosz!

-Hát jó.

-Mesélj már valamit magadról! 2 napja ismerlek és még nem tudok semmit rólad!-háborodik fel, majd nevet.

-Szóval 2 nap után minden lányt megismersz! Hát ez csodás!-most tényleg megbántott egy kicsit.

-Nem te buta!

-Pedig úgy jött ki.-pampogok.

-Pedig nem úgy akartam, hogy kijöjjön! Csupán te olyannyira érdekelsz, hogy minden rólad tudhatót minél hamarabb megszeretnék tudni. Féltékeny!-kacsint.

-Nem vagyok egy cseppet sem féltékeny! Egyszerűen érzékeny és olyan aki nem szereti, ha játékmackónak nézik.

-Ugyan már L.-rövidíti a nevem, ami tetszik-Mi a csodáért nem vallod be? Lehet, sőt..Igen érzékeny vagy és nem szereted, ha hülyének néznek és átbasznak, de ha rólam van szó, akkor csak jogom van tudni, és nem csak magamtól, hanem Tőled is! Nem?-emeli égbe gyönyörű szemeit.

-Nem!-makacskodok, mire furcsán tekint rám.

-Most bevallottad, hogy érzel valamit!-húzogatta tovább a szálakat.

-Harry Styles! Hagyd abba! Én ilyet nem mondtam egy szóval sem!

-Nem mondtál, de utaltál rá!

-Még csak azt sem!

-De, mikor mondtam az előbb, hogy jogom van tudni, te pedig rávágtad, hogy nem.

-Ez mért mondható 'utalásnak'? Komolyan nem értem.

-Azért cicus, mert azt mondtad, hogy nincs jogom tudni, ha tetszem neked, így hát pasi aggyal arra gondolok, hogy tetszem neked, csak nem akarod elmondani. Pedig hidd el, hogy a barátságunk nem változna.
-Mért vagy ilyen magabiztos?
-Nem vagyok magabiztos.-mondja.
-Dehogy nem. Mért hiszed annyira, hogy tetszel nekem?
-Mert már tegnap kimondtad, nem emlékszel?-kajánul vigyorog nekem pedig beugrik. Igaza van. Bár az sem mondható egy vallomásnak. Csupán feltettem magamnak a kérdést:
-Mit érzek Harry iránt?
-És mégis miért érzek iránta bármit is, mikor nem is ismerem oly régóta?
-Nem!-attól még makacskodhatok tovább, nemde?!
-Oké, akkor idézem: Én szerelmes vagyok? Na? Most már eszébe jut kisasszony?-gúnyolódik
-Mint mondtam, nem rémlik!-egy széles vigyor önti el arcát majd abbahagyja és elkezdi törni valamin a fejét.
-Harry! Letérsz a világunkba?-kérdem.
De semmi.
-Harry! Föld hívja Harryt!-legyintgetem előtte a kezem.
-Bocsi, csak elgondolkoztam.-fürkészni kezdi arcom.
-Igen láttam. Min?-kérdezem.-Legalább 5 percig bambáék országában voltál!
-Lényegtelen.-mosolyodott el. Ez volt az a mosoly amit ma még nem mutatott. Az a csintalan mosoly. Az én mosolyom!-Hol is tartottunk? Ja igen! Mesélj magadról!
-Ok. Kérdezz és válaszolok.
-Így már tetszik a játék-bazsalyog- Őszinte leszel? Nem fogsz makacskodni?
-Nem.
-Rendben. Hány éves vagy?
-16.-felelem.-Én visszakérdezhetek főnök?
-Ez is kérdés volt, de kérdezz.
-Te hány éves vagy?
-17 leszek. Csinálhatok egy képet rólad?
-Csak akkor, ha mindkettőnk rajta lesz!
-Rendben. Megkérek valakit, hogy fényképezzen le!-jelenti ki és körülnéz, hogy ki van a közelben.-Ott egy bácsi!-mondja magának és odamegy.
-Bolond!-kuncogok.
-Elnézést, uram! Le fényképezne engem és a barátnőmet?-szemeim elkerekednek mikor ezt mondja, mégis tetszik.
-Természetesen fiatal ember-feleli a bácsi és kezébe veszi Harry telefonját.
*klikk*
-Kész is.-mosolyog az idős úr.
-Köszönjük!-mondjuk egyszerre. Átadja a készüléket és már el is megy.
Mikor már messzebb van, elkezdünk nevetni, először Harryn, aztán a képen.
-Úr isten Harry! Nagyon gáz vagyok!.-fogom a fejem.
-Ne rinyálj már! Aranyos kép lett!-nyugtatgat.
-Te legalább helyes vagy rajta basszus!-bököm ki mire elpirulok Ő pedig fülig rángatja a száját.
-Még mindig nem tudok sokkal többet szóval-pici szünetet tart, majd folytatja-tetszem neked? azt mondtad őszinte leszel és nem makacskodsz!-ravaszul vigyorog én pedig a számat kezdem rágni.

*ring-ring*

-Pilannat, fel kell vennem, Louis az.-sóhajtok nagyot. Hál' Istennek! Louis egy megmentő!
Bólint én pedig a készülék képernyőjén végighúzom az ujjam.

-Halló?
-Szia Charlotte!-Charlotte? Jajj a teljes nevemen szólít!-Hol vagy? Halálra aggódom magam! Észre sem veszed, hogy sötét van?
-Szia Louis. Bocsáss meg! Egyik barátommal elhülyéskedtünk ezt a rengeteg  időt. Sajnálom. Jól vagyok , és itt vagyok a suli mögötti parkban. És tényleg nagyon elhülyültünk, nem vettem észre.-szabadkoztam.
-Oké. De lány van veled vagy fiú?
Elakadok egy picit, mert nem tudom melyik a jobb amit mondhatnék. Az igazság, vagy a hazugság? Ugyanis, ha azt mondom fiú: kiakad, hogy miért pasizok be ilyen hamar. Ha pedig lány: akkor meg azt mondja, hogy nem tudunk egymásra vigyázni és könnyen elrabolhatnak. Talán mondjam mind kettőt?
  De nem, inkább maradok az igazságnál.
-F-fiú.
-Oh. Ugye nem az a Harry gyerek!?
-Honnan ismered Harryt?
-Mi?-kérdezte halkan Harry, majd elcsitítottam.
-Liam mesélt róla és, hogy ne bízzak benne!
-Oké, akkor higgy Liamnak, a húgod véleményét pedig tojd le!
-Nem mondtam egy szóval sem hogy letojom, csupán csak..jó győztél! De maximum 11-re legyél itthon addigra kész lesz a kaja.!
-Mióta tudsz főzni?
-Kérdezd a pizzafutárt húgi.-hallom, hogy nevetésbe kezd.
-Haha.-mosolyodom el.-Köszönöm Loui, szia!
-Szia!

-Uhh..-sóhajtok egy nagyot.
-Na mi van? Pici húgi féltő bátyja?!
-Ne viccelődj!-bököm oldalba.
-Miért félt ennyire?
-Hát..öhm..
-Nekem elmondhatod Cica.
-Oké, de érezd megtisztelve magad, mert ez kényes téma.
-Ki férkőzhetetlen figyelmem csak a tiéd!-mondja kedvesen mégis tréfásan.
-Hát..már körülbelül 1 éves korom óta nem élünk anyáékkal..
-M..meghaltak?
-Nem. Csupán nem voltunk tervben és nem kellettünk. Sokszor éreztem úgy, hogy nekem nincs senkim, csak Louis így hát csak úgy tudom ezt megköszönni neki, hogy mindent megteszek amit tudok. Épp ezért voltam hajlandó ideköltözni vele.
-Nagyon-nagyon kényes téma ez?-hallom hangján a komoly érdeklődést, hogy tényleg érdekli amit mondok. Mondom neki, hogy nyugodtan kérdezze amit szeretne.
-Mondd.-mosolygok 
-Akkor, tulajdonképpen felnőtt nélkül nőttetek fel? Hisz Louis sem lehet nálad sokkal idősebb, max 3 év. És egyedül felnevelt téged?
-Nem. Mi..-egyre halványodó hangomból kitört a hisztérika, de próbálom visszatartani, hogy ne zokogjak, csakhogy hiába mert előjött egy könnycsepp ami egy egész lavinát indított el. Harry egyből észre veszi és megölel. Nagyon jól esik.
-Sajnálom, túl kíváncsi vagyok pedig semmi közöm nincs hozzá. Bocsi.
-Nem. Nem a te hibád! Ezek csak régi emlékek. De nem a te hibád!-törlöm le könnyeim.
-Figyelj! Hazaviszlek, rendben?
-Nem!-vágom rá.-Még nincs annyi idő. Meg amúgy is, minden rendben! Látod?-erőltetek egy mosolyt.
-Dilis vagy!-visszasomolyog.-Gyere elviszlek kocsival!
-Tényleg nem kell Harry!
-Úgy is én vinnélek haza!-óriási zöld szemeivel kérően mered rám.
-Rendben.-nehezen enyhülök meg.
Harry elvezet a kocsijáig. Mikor odaérünk macsó fiúsan oda nyom a kocsihoz.
-Holnap reggel érted jövünk!- kacsint rám.
-Többes szám?-kérdezem megdöbbenten.
-2 haverom is velem tart. Ha baj lerázhatom őket!-ismét esélyem van megpillantani a csodálatos mosolyát amit két nap alatt úgy megszerettem.
  Illata befürkészte magát az orromba.
-Nem baj.-kuncogok.
-Akkor jó.
   Beszállunk a kocsiba. Egész úton vihorásztunk és sokat beszélgettünk. Végül belekezdek a történetbe.

-Nagyon fájt, hogy anyuék nem érdeklődtek utánunk. Titkon mindig azért imádkoztam, hogy mégis..egyszer mégis szembetalálkozok velük. És tudom, nagyon jól tudom, hogy utálnám azt a pillanatot. Azt, hogy 16 év után találkozok velük. De olyan sokszor elképzeltem már, ahogy anya sírva magyarázkodik, hogy bocsájtsunk meg neki Louval, apa könnyes szemei mögül tekint ránk és reménykedve simogatja anya hátát.
  Több hónapon keresztül próbálják magukat a szíveinkbe zárni, holott már ott vannak. Szép ruhákat kapni tőlük és néha veszekedni velük. De ez csak egy elképzelés. Egy világi álom, miről tudom, hogy nem történhet meg. És ami a legviccesebb..ilyeneken képzelgek, mikor még csak elképzelni sem tudom őket, hogy hogyan nézhetnek ki. Vajon élnek-e még, és emlékeznének-e rá, ha valami úton-módon találkoznánk, vagy egyáltalán azt se tudják, hogy őnekik van két elhagyott gyerekük.
  Kiskorunkban, Louis körülbelül 2 éves, én pedig pár hónapos lehettem mikor intézetbe adtak. Lou az összes napjára úgy emlékszik, amit ott töltött, mintha pár perccel azelőtt történt volna. Egy napon mikor már öt éves voltam, a bátyám pedig nyolc, a hangosbemondóból meghallottuk a portás nő, unatkozásra gyanakvó, és érdes hangját, amint a neveinket mondja. "Louis, és Charlotte Tomlinson"-adtam elő olyan mély hanggal amilyennel az undok nő beszélt mindig. Harry elmosolyodott és tovább hallgatta figyelmesen az élettörténetem, miközben lassan kocsikáztunk a lakásunkig.

 -Az első pár évben a nevelő szüleink kedvesek voltak, de egyaránt voltak rossz napok is. Mikor én nyolc lettem, nagyon nagy verést akasztottunk le. Apa részegen tért haza. Anya minket lökött oda neki és okvetlenül, de mi nekünk tört el egyes csontjaink. Louinak egy bordája és egy keze bánta, plusz a szemei alatt egy-egy lila folt keletkezett és a szemöldöke, szája is felszakadt. Nekem pedig-mint törékenyebb- egy lábam, bordám, karom sérült és én is kaptam egy kis sminket a szemem alá. Hála Istennek a nevelőanyánk észhez tért és egy serpenyővel fejbe verte a részeg férfit.

  Egészen addig neveltek míg Louis be nem töltötte a 16. életévét, ugyanis a szerződésben az állt, hogy akkor már elmehet a szülőktől, természetesen ha szeretne. Épp ezért Lou már az után egy nappal gőzerővel intézgette, hogy a gyámja lehessek és minél hamarabb elköltözhessünk. Szörnyen nehéz volt meggyőzni a hatóságokat, hogy én is elkerülhessek, és mi meg szörnyen nehezen adtuk volna fel, így hát bíróság elé állították az ügyet, ahol a bíró a nevelő apánkat súlyos testi sértés vádjával 10 év letöltendővel elítélte, mi pedig megkaptuk a beleegyezését, hogy együtt élhessünk. Louis, mikor sikerült elintézni a dolgokat, 16 és fél én pedig 14 éves voltam. Nevelő anyánk is bekerült a börtönbe, mivel Ő volt az okozója, hogy minket vert meg az a szörnyeteg és még csak nem is állt ellen.-fejeztem be, és a végére csak kicsúsztak a könnyek amiket a torkomra lefojtottam egészen a beszédem végéig. Harry letörölte könnyeimet és átkarolt. Gyengének érzem magam, és az is vagyok. Két nap. Két nap telt el de én már érzéseket táplálok egy fiú iránt, a vállán hagyom könnyeim és elárulom legféltettebb titkaim. Egy gyenge vesztes vagyok a fiúval szembe, aki legelőször hozzám szólt az iskolában, ki nem más mint Harry Styles.

 ::::VISSZAEMLÉKEZÉS::::

-Louis és Charlotte Tomlinson!-hallottuk meg Louissal a nevünket a hangosbemondóból, ahogy a portás néni unottan szólít minket. Szemeink ragyogtak a meglepettségtől, hogy a mi neveink is elhangzottak a bemondóban. Párszor már hallottuk egyes gyerekek nevét, de elképzelni se tudtuk miért hívják őket oda, ahova. Két melák jöttek, hogy elvezessenek a portához-sosem értettem minek kellettek ezek a trollok, mikor egy nyeszlett nő is elbírna velünk, hisz nem vagyunk rosszak, csak árvák.

Mikor odaértünk belelökött minket a két lökött a várószékekbe. Ekkor egy jó vágású nő, s férfi sétált elénk, plusz a néni aki az óvodába-iskolába szokott reggelente elvinni minden egyes gyereket. Azt hiszem Ő volt az igazgatója az árvaháznak.

-Louis! Charlotte! Ők az új szüleitek! Remélem jól fogjátok érezni magatokat velük!

-Tessék?-néztünk össze Loui-val. A boldogság égette testünket. Olyat még addig nem is éreztünk.

-Jól hallottátok! Ők itt Mr. és Mrs.Tomlinson! Látjátok? Még a neveitek is megegyeznek! Most váltsanak pár szót, utána kérem jöjjenek, mert el kell intéznünk a papírmunkákat!-beszélt hozzánk, aztán az új "anyához és apához" fordult...

::::VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE::::

  Igazából én erről csak a két legjobb barátnőmnek-az egyik Lia, a másikkal csúnyán összevesztem-mondtam el. És Loui is csak egy haverjának. Senki más nem tudta.

-Igazán aranyos vagy, hogy elmondtad.
-Mondd csak, tényleg érdekellek? Mármint, hogy tényleg érdekel amit mondok, nem csak..
-Persze, hogy érdekelsz! Nem csak be szeretném fúrni magam a közelségedbe! Sőt! Hidd el, érdekelsz!
-2 napja ismerlek és már most a legjobb barátom vagy.-ölelem meg szorosan.-Jaj, sajnálom! Nem szerettelek volna meglepni.-pirulok el és zavarodottságomban az ujjaimat kezdtem birizgálni.
-Semmi baj! Akkor ölelsz meg amikor csak szeretnél! Mondjuk most.-nevetjük el magunkat én pedig megölelem újból.

**Harry**

  Tényleg érdekel mi volt Lottie gyermekkorában. Megrázó még hallani is, hogy miken ment keresztül és, hogy élete kisebb részét a gyermekotthonban töltötte. 

  Félek bevallani magamnak, hogy megszerettem ezt a lányt. Észre sem veszem, hogy már fél perce, pislogás nélkül Őt nézem és azon merengek mért vagyok ennyire visszahúzódó a közelségében. Más lányt már rég lesmároltam volna, vagy a perverz poénjaimmal fárasztottam volna le, és elértem volna, hogy maguktól rám másszanak, majd mielőtt történik bármi is, gyorsan elhajtok-mert egyébként 18 éves koromig nem veszíthetem el a szüzességem az anyám miatt, kinek megígértem.-De Lottie más. Őt még megsimogatni is alig merem. Mikor megölelt, nagyon meglepődtem. 

  Ő mindenben, mindenhogy és minden szempontból más. Ő tökéletes.

**Lottie**

A házunk előtt állunk és Harry, mint aki mondani szeretne valamit, már egy ideje csak néz.
-Mi az?-kérdezem.
-Semmi, semmi.-mondja gyorsan és elkapja fejét.
-Na megyek.-töröm meg a csendet.
-Rendben, akkor holnap reggel találkozunk.-kacsint.-Állj várj csak!-állít meg.
-Mi az?-kérdezem.
-Add oda a telefonod! Itt az enyém. Írd bele a számod! Cicának írd be, mert úgy gyorsabban rájövök ki vagy.-mosolyodik el.
Elveszem a készüléket és beleírom magam. Átnyújtjuk egymásnak az immár új névjeggyel újított telefonokat, Harry miközben nyújtotta a telefonom, hogy visszaadja, piszkosul vigyorog. Értetlenül nézek, aztán két arcra adott puszival elköszönünk.
Olyan sok mindenről beszélgettünk az úton, kivéve Harryről, ami csak akkor jut eszembe mikor már a becsuktam magam mögött az ajtót.
 Amikor beléptem, Louistól csak 2 puszit kaptam. Meglepődtem mert teljes fejmosásra számítottam, hogy ha nem megyek haza akkor egyből szóljak neki, stb, stb.
-Szia Lou.Öm, hogy-hogy nincs fejmosás?
-Bízom benned húgi! Na de menny már innen mert, játszok!-nevetett.
-Kösz. Fent leszek a szobámban.
-Jó-jó.
 
  Gyorsan lecsekkoltam, hogy mit írt be a telefonomba, aztán elnevetem magam.
"Drágám"
Béna próbálkozás volt, de szórakoztató. Átírtam a névjegyzékemben a nevét Harryre aztán letusoltam, fogat mostam, hajat szárítottam és behuppantam az ágyba. Rá 3 percre Harry felhívott.
-Halló?
-Szia Cica.
-Szia Harry.-már megszoktam ez alatt a pár nap alatt,hogy cicázik, és már nem is zavart mióta megbeszéltünk mindent.
-Ugye tudod, hogy most te válaszolsz a kérdéseimre?- kérdeztem ravaszul.
-Hallgatlak.
-Mikor van a szülinapod?
-Most nagyon betaláltál...-mondta kicsit gúnyosan.
Egy ideig meg sem szólalt, majd megtörtem a csendet.
-Légyszi' Harry! Legjobb barátok, tudod.-kérleltem.
-Hol-nap.-nyögi.
-Komolyan?-ültem fel örömömben az ágyon.-Ez remek!-mondom őszintén, mire Ő szomorkásan felel.
-Nem, nem az.
-Még is miért?-húzom fel a szemöldököm.
-Minden évben a haverjaim óriási bulit csapnak, számomra idegeneket hívnak meg és jól bebaszik mindenki, semmi élvezet. Ha be akarok rúgni elmegyek egy házibuliba, úgy is mindig meghívnak.-felsóhajt, majd halkan kuncog. Tényleg nem örül már neki.
-Akkor, mondjuk..-elhúzom a 'mondjuk' végét mire egy halk 'hmm?'-el válaszol.-Mi lenne, ha a sok ismeretlen vendégtől megszabadulnánk holnap és szolid buli lenne?-vigyorgok magamban mint valami hülye.
-Tetszik az ötlet. Kik lennének ott?
-Hát én arra gondoltam, hogy csak te.-ugrattam.-Más is kéne?
 -Ha ott leszel te is akkor nem.-valahogy biztos voltam benne, hogy most is azzal a csintalan vigyorral villogtatja ki hófehér fogait.
-Pedig épp megfontoltam, hogy én el sem megyek.-húztam el a számat, majd elnevettük magunkat.-Mondj embereket kik legyenek ott.
-Hát, Te, Zayn és Niall mindenképp. Plusz még pár ismerős.
-Harry!
-Igen?
-Ugye felfogtad, hogy a 'plusz még pár ismerős' alatt én senkit nem ismerek?!-mosolyodtam el.
-HARRY! GYERE ENNI!-kiáltott egy nő messziről Harrynek.
-MEGYEK ANYU!-hangosan fel röhögött, és csatlakoztam én is.-Bocsi Cica! Más nem is annyira fontos. Most mennem kell. Majd írok.-hadarta.
-Rendben Hazz, de majd csörgess meg, ha kész vagy. Több mindenről tudni szeretnék!
-Ígérem! De most megyek cica, mert anya képes berontani, ha nem megyek le enni.-neveti el magát.-Szia.
-Szia és jó étvágyat!
  Letettük én pedig-mint mostanában szoktam-legalább két percig még gondolkozás nélkül mosolyogtam.
Reggel mikor felkeltem észrevettem, hogy hívott többször is, és sms-eket küldött.
 1.SMS: Vedd fel. H.xx
 2.SMS: Szép álmokat Cica. H.xx.

Első díj!

Nagyon köszönöm az első díjamat, illetve a blog díját Sky Agnessa blogírónak!

Szabályok:

- Írj 10 dolgot magadról

- Írj 10 kérdést

- Válaszolj 10 kérdésre
-Küldd tovább 10 embernek.

 10 dolog magamról:

-Két blogot írok és most szeretnék egy harmadikat is elkezdeni. (Pedig nem igazán van időm.:c )

-Koromhoz képest "bölcs" és érett gondolkozású/felfogású vagyok.

-Imádok sütni

-Holnap sütöm életem első amerikai palacsintáját.

-Önbizalom hiányos vagyok.

-Voltam már depressziós,

-bár anyu szerint még mindig az vagyok

-A Tumblr és a Blogger számomra egyfajta menedék.

-Imádok olvasni.

-Nem igazán vagyok barátságos, de ha kedvesek velem azt viszonozom.:)

Kérdéseim:

1.Mikor születtél?

2.Miért kezdted el a blogolást?

3.Hány testvéred van, (ha van)?

4.Milyen kilátásaid vannak a jövődre?

5.Mit jelent számodra az a szó, hogy boldogság?

6.Elítéled azokat, kiknek nincs rendben a hormonháztartásuk?

7.Mit gondolsz, miért éri meg sikeresnek lenni, és miért nem?

8.Mit érzel miközben írod a történeted?

9.A történetedet kiadnád egy könyvnek? Úgy, ahogy jelenleg írod?

10.Szoktál olvasni könyveket? Ha igen melyik magyar, illetve külföldi írókat szereted a legjobban?

10.Válaszom:

-Mik a legjellemzőbb tulajdonságaid?

 Makacsság, őszinteség, egyediség.
-Ha lenne három kívánságod, mit kívánnál?

1.Eljussak egy One Direction koncertre. 2.Meglegyen minden mire szükségem van. 3.Annyit kívánhassak amennyit szeretnék, csak ne szálljak el.
-Mi a kedvenc zenéd?

Több van. Pl.: One Direction-Strong(+mind), Arctic Monkeys R U Mine?(+mind), Lana Del Rey-Summertime Sadness(+mind) :)
-Hol laknál szívesen?

Számomra a környezet a lényeg. Legyen tiszta és barátságos, közel legyen minden és mindenki.
-Melyik sztárral randiznál, és miért?

Nem szívesen randiznék egy sztárral. Pontosan elég, ha találkozhatnék minden hírességgel akikkel szeretnék.
-Mikor lettél bloggerina?

2013. Januárjában.
-Miért szeretsz írni? Mit adott neked az életben?

Mert olyankor kikapcsolódok. Hangulatomhoz illően tudom írni és amikor dühös vagyok, akkor lenyugtat. Mit adott?! Rengeteg mindent. Feliratkozókat akik szeretik olvasni amit írok, látogatókat, menhelyet a gondolataimnak, boldogságot. És a többi, és a többi..
-Mi volt az első blogod címe? Még megvan?

It's Just a Dream. Nem ez az a blog, ezt abból írom, ugyanis azt nagyon elrontottam. Mindenhová smiley-kat és szlengeket írtam. Szörnyű, bár én mikor pár hónapja elolvastam mit írtam 1-másfél évvel ezelőtt, nagyot mosolyogtam magamon. Arról a blogomról vettem az alapot erre.
-Miért az a blogger neved, ami?

"Severe Pain." ez annyi mint Erős fájdalom. Amikor igencsak rossz időket éltem meg, akkor beugrott ez a két szó és annyira illett hozzám, hogy a blogger nevemet is erre változtattam meg.

-Milyen voltál kisgyerekként? : )

Mint minden más gyerek, legalább is szerintem. Csak egy picit szeleburdibb, sebezhetőbb és érettebb. Ezzel nem azt mondom, hogy más buta vagy rossz képességekkel van ellátva, mert az inkább én vagyok. Csak én kicsinek is értettem azt amikor anya azt mondta "elmegyünk kirándulni!" "nyaralni fogunk." "szuper lesz.". Igen ezek azt jelentették, hogy "Felejtsd el apádat" "költözünk" "nem érdekel tetszik vagy sem, te velem jössz" :D Természetesen anya tudta, hogy nem veszem be az ilyen szépítő kulcsmondatait..:D:)

 Akiknek küldöm:
 1. MyDream
 2. Nicole
 3. Vanda D.
 4. Violet Begonie
És sajnos többet nem tudok.:)

3.Rész

Besétáltam de Lou nem volt otthon. Ezt a levelet találtam:
-Lottie! Ha hazaértél hívj fel! Egyik haveromnál vagyok! 
Lou.xx
Hogyan talált magának az első nap barátot? Jó, nekem is itt van Harry, de Ő nem barát. Ő csak egy kanos kamasz aki minden lányra rátapad és szórakozik velük. De velem nem.
  Teszem amit kér és fel hívom.
-Szia.-szól bele valaki a telefonba.
-Kivel beszélek?-kérdezem mivel nem igazán hasonlít a hangja a bátyáméra.
-Helló! Louis haverja vagyok.-feleli az ismeretlen.
-Öhm..Oké.-mondom  kicsit zavarodottan.-Tudod adni Louist?
-Persze.-mondja lágyan, mégis ravaszul.
-Köszönöm.
-De azt nem mondtam, hogy fogom.-itt felismerem a hangját de teljesen hihetetlennek vélem, hogy ő legyen az.
-H-harry?-dadogom.
-Nem.-elneveti magát.
-Ja bocsi, ezt kissé félrenéztem.-szégyellem el magam, mikor belegondolok milyen ciki is a helyzet.
-Kicsit.-lágy kuncogása hinti be a telefont.
-És miért nem tudod átadni a telefont?
-Mert most velem beszélsz.-csintalanul mondja.
-De hisz még csak a nevedet sem tudom.-biztos vagyok benne, hogy ő tudja az enyémet.
-A nevem Liam Payne. És találkozhatnánk.-mondja ravaszul.
-Liaam!-Hallom ahogy a bátyám távolabbról hívja Őt.-Nem láttad a telefonom? Lottie hívott már?-kiált még mindig távolról.
-Igen hívott! És de, láttam!-itt hangosan belenevetek akaratlanul a telefonba.-Ne röhögj-súgja én meg megint felnevetek.Ő is felkacag, de kevésbé hangosan mint Én.
-Liam! Tedd le a telefonom! Kivel beszélgetsz haver?-hallom meg Loui hangját.
-Nyugi, csak beszélgettem Lottival.
-Ne jusson eszedbe semmi!-Louis ingerült de mégis szórakozott hangon szól rá Liamre.
-Ugyan haver! Még csak nem is láttam!
-Oké most már odaadhatod a telefonom!-nevet és hallom, hogy hozzá kerül a készülék.
-Hugi?
-Igen. Mondd mit szeretnél?-mondom kedvesen.
-Semmit. Csak tudnom kellett mikor értél haza.-nevetést hallok a vonal másik feléből. Igen, ez Liam volt. Nem csodálom, bátyám röhejes viselkedésén már én is röhögnék, ha jelen pillanatban nem rajtam csattanna az ostor.
-Oké.-ajkaim közül kiszökött a halk kuncogás, mit már nem tudtam visszatartani.
-Na szia.-köszön el Louis.
-Szia.-teszem le a kagylót.
Kb. öt perce vagyok itthon de már lefárasztott a bátyám védelmezése.
Még mindig egy helyben állok, gondolkodva, kezemben a telefon, mikor egyszer csak csöngetnek. Kinyitom és Louis áll ott. Alig öt perc telt el még is itt áll előttem. Hogyan teleportált ide ilyen gyorsan? Mögötte megpillantok egy nagyon helyes, barátságos kinézetű fiút, feltehetőleg Liamet. Bejönnek és a fiú rám kacsint én pedig megölelem Louist köszönésképpen, és felmegyek a szobámba.
-Haver! Elmegyek vécére jó?-már felfelé tartok mikor Liam kérdezi, Louistól.
-Oké menj.-feleli Lou.-Fent, a folyosón jobbra.

Épp a kezembe kapok egy íróeszközt, hogy házi feladatot csináljak, de valaki kopogtat az ajtómon.
-Gyere!-szólok ki. Van sejtésem kit nem hagy nyugodni a szobám csukott ajtaja de beengedem mert a kíváncsiság uralkodik rajtam, hogy mit szerethetne.
-Hello! Mit csinálsz?-kérdezi. Tőle cseppet sem tűnik hétköznapinak ez a kérdés, pedig felettébb az.
-Házit. Amúgy kicsit eltévedtél, a mosdót a túloldalt találod!-mondom, a ceruzámmal mutogatva.
-Ugyan, tudod jól, hogy nem vécére akartam menni.
-Én viszont elrepíthetlek oda, ha nem hagysz békén.-mondom kicsit dühösen és viccesen.
-Hmm..-neveti el magát.-Oké Cirmi.-elmosolyodok.-Mesélj magadról.-mondja.
-Lottie Tomlinson a nevem.-kuncogni kezd.
-Na ne! Komolyan? Az enyém is!-felnevetünk, mire észhez kapok.
-Hát oké..Örülök, hogy megismerhettelek kedves Lottie, de egy valamibe nem gondoltál bele!
-Mibe?
-Szemet fog szúrni, hogy sokáig vécézel. Hacsak nem szorulásod van, vagy valami egyéb.
-Tőled görcsbe rándul a gyomrom.De igazad van sajnos. Szia.-mosolyog.
-Olyan taszító volnék, hogy még a hasad is görcsbe rándul?-csak játszani szeretném, de egy picit valóban rosszul esett, pedig tudom, hogy egy félresikeredett bók szeretett volna lenni és ezt kedvesnek vélem.
-Butus vagy!-észvesztően, szélesen mosolyog, majd becsukja maga után az ajtót. Hallom, hogy lehúzza a vécét, amin még szélesebbre húzom a számat. Kis ravasz.
  Írtam volna tovább a házit, ha nem vettem volna észre, hogy nem vagyok képes felkelni a nem-bírom-abbahagyni-a-mosolygást szindrómámból. Felvettem az éjjeliszekrényemen pihenő energiaitalos dobozt és belekortyoltam.
  Hamarosan a feladatokkal is készen lettem, de valami nem hagyott nyugodni. Valami amitől a gyomrom olyan görcsbe rándult, hogy nem bírtam kiegyenesedni az ülésemből. Valami ami a folytonos pírt és mosolygást nem bírta lemosni az arcomról. A hosszas vigyorgás végett, nemhogy a szám is begörcsölt de még a sírógörcs is elkapott. Hogy kikapcsolódásra bírjam agyam, hosszas fürdőt vettem. Mikor kész lettem lementem Louishoz aki a konyhában ügyetlenkedett.
-Üm..Mégis mi a csodát csinálsz?-kapom a szám elé a kezem, nehogy nevetni kezdjek a valóban megmosolyogtató látványon.
Louisnak, mint valami Disney mese ügyetlen szakácsának, még a haja is tésztás.
-Hát..A receptben az állt, hogy..
-Szóval sütni szerettél volna! Kapard le magadról és a hajadból ezt az izét és mire kész vagy megcsinálom, jó?-köhécselek a nevetéstől, Lou pedig játékosan vállba bök, hogy ne nevessem ki, természetesen Ő is vigyorog. Letette a pultra a kis szakácskalapot és köpenyt, majd elsétált.
  Belekukucskálok a receptbe, hogy tudjam mit szeretett volna 'kisütni'-szó szerint-ebből az izéből amit most takaríthatok fel. Fánk.
  Mire kijött a fürdőszobájából, valóban feltakarítottam, újragyúrtam és a ki is sütöttem a fánkokat, amiket Ő sütőbe szeretett volna tenni ahelyett, hogy olajba tette volna. Még akkor is mosolyogtam mikor a vaníliás tölteléket töltöttem a fánkok közepébe.
  Egyszer csak Louis mobilja rezegni kezdett. Ránéztem a képernyőjére ami az "1 Olvasatlan üzenet" feliratot mutatta. Átnéztem a pult fölött, abbahagytam a fánkok töltését és mikor megbizonyosodtam róla, hogy a zuhanyzóból még folyik a víz, kezembe kaptam a készüléket és elolvastam az üzenetet.
"Ne hülyéskedj Luíz! Lottie semmiről nem fog tudni! Nem lesz baj! Xx."
Nem kellett még az üzenetküldő számát sem megnéznem ahhoz, hogy tudjam, ez Lia. De még is miről nem tudhatok? És mért volna baj, ha megtudnám? Na meg mi az, hogy Ők ketten, a bátyám és a már-már testvérem, titkolóznak előlem?
  Lou hirtelen előttem termett a csíkos kis kezes-lábasában én pedig magam mögé rejtettem a telefont.
-Mit rejtegetsz?-kérdezi gyanakodva.
-Se-semmit!-mosolygok
-Akkor mi van a hátad mögött?-folytatja a kémkedést, amit nekem kéne, hogy megtudjam amit Lia és Louis szerint nem szabad megtudnom.
-Ömm...-beletettem a farzsebembe a telefont és a hátam mögül elvettem a töltelék nyomót.-Csak ezt.-mutatom fel a nyomós textil darabot, mint valami trófeát.-De ezt sem rejtegettem, csupán....
-Ja,oké.-lop el egy fánkot és azt hiszi nem látom.
-Louis!-förmedek rá, hogy tegye vissza.
-Ha beleharapok nem adom vissza!-figyelmeztet.
-Akkor talán ne harapj bele!-húzom fel a szemöldököm és próbálom fent tartani a fenyegető típust, de nem nagyon bírom ki, hogy ne nevessek Louis gyerekes viselkedésén.
-Be-be-bee!-harap bele a fánkba és elkezd rajta nyammogni.-Hmm, milyen finomat sütöttem!-harap bele még egyszer, és leeszi magát. Halkan kinevetem.
-Louis William Tomlinson! Most fürödtél! Menj és töröld meg magad, de előbb edd meg a süteményt!-anyáskodom.
 Igen ez nálunk így meg. Louis az apám, én meg az anyja.
-Rendben főnök. Kézcsókkal köszönhetek?-játszik, majd a szúrós tekintetemmel találkozik és gyorsan benyomja a fél fánkot a fejébe, aztán elmegy kezet mosni. Kacagnom kell az éretlen viselkedésén, és szemeimmel követem őt. Előveszem gyorsan a telefont és a pultra teszem, ahol eredetileg volt.
Felettébb kíváncsivá tett ez az üzenet, szóval húzogatnom kell a határom vonalait. Louis visszatért.
-Öhm, jött egy üzented! Nem néztem meg, csupán szólok!-majdnem, de mégsem fogott gyanút.
Felvette a telefonját és olvasni kezdte az üzenetet.
-Na, ki írt? Ismerem? Ő ismer engem? Te mióta ismered? Tán van köztetek valami?-halmozom el feltűnőbb-s-feltűnőbb kérdésekkel ő pedig szemöldök ráncolva tekint rám.
-Először is, nem mindegy? -Jött egy üzenetem, mi volna, ha a szolgáltatótól jött volna? Képzeld Őket pár éve ismertem meg, és te is ismeritek egymást. Ó és igen van, sok sok kilométer.-meglehetősen felkapta a vizet, de ez mellékes. A fő az, hogy ne gyanakodjon arra, hogy tudok bármit is, hisz ezt ki kell deríteni.

2.Rész

  Utolsó órám szintén Harryvel van. Épp az órai anyagot írom szorgosan a füzetembe, mikor egy papírgalacsinnal dobnak fejen.
-Mi a franc?!-felveszem a kis golyót, majd hátra nézek. Harry szélesen vigyorog és mutatja, hogy olvassam el. A levélben ez áll:
-Nem kaptam 'értelmes' választ a kérdésemre.
  Mikor elolvasom mosolyogva kezembe kapom az egyik tollam és ezt írom:
-Melyikre?-hátra dobom Harrynek azt várva, hogy elolvassa. Hamarosan a kezemben van a levél.
-Eljössz velem suli után?
-Hova?
-Park?
-Talán.
 -Oké, akkor jössz és kész! Pakolj össze mert mindjárt vége az órának! Én majd a parkban várlak.
-De hisz azt sem tudom hol a park Harry!
-Suli mögött!
  Hátra nézek Harryre Ő pedig csak néz és mosolyog.

*Parkban*

  Mindenhol kerestem Harryt de sehol nem találom.
-Szuper, átvágott. Nem érdekes, haza megyek.-jelentem ki mikor megbizonyosodom róla, hogy Harry faképnél hagyott. De mikor megfordulok, talán egy centiméter választ el tőle.

-Komolyan itt hagysz?-kérdezi nevetve.-Gyere!
-Harry! Mindenhol kerestelek! Hol a csodában voltál? És hova menjek?-kérdezem dühösen.
-Aranyos mikor mérges vagy.-jelenti ki.
-Nem vagyok mérges! Válaszolsz pár kérdésemre?
-Hallgatlak.-most egész komolynak tűnik, de visszatér a mosoly.
-Most miért mosolyogsz?-kérdezem értetlenül.
-Mikor veled vagyok mindig mosolyognom kell.
-Ó, szóval ilyen mókásan festek!-elneveti magát.
-Rajta! Ki vele mire vagy kíváncsi!
-Hát..Miért vagy olyan 'kedves' velem? Láttam, hogy viselkedsz másokkal! Az a sejtésem, hogy érdekből teszed! Maximum barátság! Vili?-a végére nyíltabb vagyok és egy mosolyt villantok.
-Na akkor szép lassan elemzem a hallottakat.-mosolyodik el. Bevallom amíg elmondtam a mondandómat, nagyon hiányzott ez a mosoly.
-Az első amit mondtál, idézem: "Miért vagy olyan kedves velem?" Szeretnéd, hogy bunkó legyek?-elmosolyodok, mivel tudom, hogy nem tudna 'bunkó' lenni.-Második amit mondtál: "Láttam, hogy viselkedsz másokkal!" Nem vagyok én olyan rossz.-kuncog.-Harmadik: "Az a sejtésem, hogy érdekből teszed!" Még is mi okom lenne? "Max. barátság" Egy ideig cica! lehet az 5 év is, akkor is lesz köztünk több!-mohón vihorászik majd hajába túr, ami nagyon tetszik.-És végül "Vili?"-nyávogó hangon mondja gúnyolódva.- Azt hiszem képes vagyok felfogni!
 Meglep mennyire megjegyezte amiket mondtam. Hihetetlen.
-É-én szerelmes vagyok?
-Nem tudom!-nevet fel, mire észhez térek, hogy ezt hangosan mondtam.-De nyugi! Maximum barátság..egy ideig!-kacsint rám majd arcomra lehel egy puszit.
-Ez egy picit elhamarkodott dolog Harry!
-Micsoda?-kérdez vissza ravaszul.
-Hát..Hogy.. Még csak nem is ismerlek! Tudom a neved és mást nem, és már most az arcomat puszilod. Én..Én nem olyan vagyok mint például az az Anne! Nekem van valamim ami neki nincs, méghozzá büszkeségem!-jelentem ki félénken.
-Anne?-feszül meg.
-Igen.-felelem.
-Anne odament hozzád?
-Igen Harry, de ez miért ilyen érdekes? Van valami köztetek?
-M-mennem kell!-fordul meg én pedig dermedten állok és megszólalni sem tudok, ami igencsak ritka pillanat.
  Hirtelen visszafordul, fülembe súg valamit, amiből a legnehezebb esetben is csak annyit értek, hogy "shshh" és elmegy. Még mindig szótlanul állok és figyelem halványuló testét. Most miért kapta így fel ezt a dolgot? És, hogy lehet az, hogy már most ilyen helyzetben vagyok?
  Ha nem volnék olyasmi 'nem-adom-fel-mert-nem-adhatom-fel' típus, akkor lehet, hogy már most kiiratkoznék ebből a gimiből és világgá szaladnék.
  Sosem szerettem ismerkedni. Nem szeretem a túl bonyolított dolgokat.
Jobb szeretek egyedül, a szobámban ülni a kedvenc Artic Monkeys zenémet hallgatva. Suli után hazamenni, megtanulni az anyagot aztán pihenni. Nem szeretek eljárkálni, főleg nem fiúkkal. Nem szeretek "Ő az én fiúm! Nem mert az enyém!" helyzetekbe belecsöppenni! Sőt.. Itt Londonban minden olyan más, mások nem érthetik mit érzek jelenleg, és hogy mi ezzel a helyzettel a probléma. Csakhogy én nem ilyen vagyok! Csak remélni tudom, hogy lesz jobb is.
  Kisétáltam a parkból és megkerestem azt az utat amin jöttem reggel.
Minden egyes léptemnél máson kezdtem filózni.
-Miért vagyok ilyen nyitott mindenki felé? Először Harry, aztán Anne.
-Miért nem maradhattam Washingtonban? Hisz lett volna helyem. Maradhattam volna a régi házunkban is, vagy Liáékhoz is mehettem volna.
-Mit akar tőlem Harry? Mégis ki lehet Harry? Nem is ismerem.
-Liával mi történhetett ebben a pár napban? Gondol rám? Persze, hogy gondol. Hisz vele nőttem fel. Miért nem ír vissza az üzeneteimre? Mit tenne, ha hétvégén lemennék hozzá? Hiányzik. Minden nap együtt lógtunk, Louis meg most azt szeretné, hogy éljem be a közös képeinkkel?! Még mit ne!
-Na és vajon lesz itt is annyi barátom mint otthon? El fognak fogadni, vagy ítélkezni fognak a személyiségem miatt? Félek.
Míg gondolkoztam észre sem vettem, hogy a házunk elé érkeztem. Rezzenéstelen arccal fújtam ki egy levegővel az összes kételyem, félelmem, érzésem.

Sziasztok! Köszönöm a pipákat, megjegyzéseket és a 200 látogatót! Nagyon örülök mindnek! 
Ne felejtsetek el most sem pipálni, megjegyzést írni és feliratkozni!
Próbálgatom szépítgetni a blog kinézetét, és jövőhétre mindenképp megpróbálok összerakni egy Trailer-t és egy kis összefoglalót, hogy értsétek mi, hogy is történt! 

Szereplők